1 fejezet. 6.rész Borzalmas születésnap

Reggel Nathan ébresztett felettébb idegen! Azt, hittem megint az apja idióta gyilkosai vannak itt.... ÚJRA! De, nem!

- Alicia!! Keljél már fel! - mondta Nathan.

- Mi van? Én még aludni akarok! - a takarót  fejemre húztam. De,Nathan lerántotta rólam.

- Ne szórakozz, kelj fel! - megfogta a kezem és úgy rángatott ki a nappaliba! Reggel volt nagyon még nem láttam semmit! De, azt a felíratott még így is el tudtam olvasni!

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - kiabált Nathan. Honnan tudja, hogy ma van a szülinapom? És kitől?

- Köszönöm szépen! - öleltem meg. - De, kitől és honnan tudod, hogy ma van a szülinapom?? - kérdeztem.

- Magamtól! És, csak le kellett, hogy nyomozzalak! - mosolygott. felvontam a szemöldököm. Már megfogta a kést bele akart vágni a tortába, de én megállítottam.

- Várj előbb had öltözzek már fel! - bólintott. Igazából, nem azért nem akartam, hogy felvágja, míg fel nem öltözöm, hanem előjöttek a régi emlékek! Mikor végig cirógatott a késsel. Az arcomon még mindig meglátszik! Kissé elérzékenyültem. Már rég fel voltam öltözve, de még mindig a fürdőszobában kuksoltam. Gondolkoztam. Majd a gondolataimat a kopogás törte meg.

- Alicia.. jól vagy? - kérdezte Nathan mormogó hangján.

- Persze! Csak.. mindjárt megyek! - Nathan gondolom hallotta a hangomon,hogy valami nincs rendben. Ezért be jött! é ott ültem a kád szélén a könnyeim potyogtak fenézek Nathan-re,majd le ismét a csempékre. Nathan leült mellém és átkarolt.

- Mi a baj? - kérdezte. Nem szóltam semmit nem is tudtam volna mit! Csak az arcomra tettem a kezem. Nathan maga felé fordított a kezemet le vette az arcomról és nagyot nyelt.

- Sajnálom! - mondta. Megtöröltem a szememet.

- Semmi baj! Nem a te hibád! - a torkomból alig jött ki hang sőt szinte semmi hang nem jött ki! Nathan egy óriásit sóhajtott és megölelt. Szorosan magához! Azt hittem sosem fog elengedni,nem is lett volna olyan nagy baj.. Én a szememet összeszorítva öleltem meg! Fojtogatott a sírás. Elengedett és a szemembe nézett.

- Jobban vagy? - kérdezte.

- Igen! Na, együk,meg azt a torát! - vigyorogtam. Ki mentünk a nappaliba, felvágtuk végre a tortát és enni kezdtünk.Ettem,ettem mikor valamire rá haraptam.. Valami láncra. Ki vettem a számból egy nyaklánc volt. Nathan idegesen kikerekedett szemekkel nézett rám.

- ez meg mi a. - kérdeztem miközben kihúztam a számból a nyakláncot.

- mm. Boldog szülinapot! Megint! - mondta Nathan, akkorát bele harapott abba a tortába nagyobb volt, mint a szája.

- Köszi! - szúrós szemmel néztem rá. szép nyaklánc volt kissé csokis és nyálas... De szép nyaklánc volt. megtakarítottam a nyakláncot és felraktam a nyakamban. Gyönyörű volt! Éppen a tükör előtt álltam, mikor Nathan mögé jön a hajamat el sepri a nyakamból és csodálni kezdte a nyakláncot.

- tetszik? - kérdezte mormogó hangon.

- Igen! Köszönöm szépen! - izzott a levegő, néztünk egymás szemébe kék szemei elvarázsoltak! Majdnem megtörtént az amint a múltkor. De én ellöktem magamtól.

- Nathan! Ezt...Ezt ne! Kérlek! - mondtam remegő hangon.

- Igazad van! Csak, barátok lehetünk! Ha megtudnák, hogy ennyire fontos vagy nekem... akkor megölnének!!így,is megakarnak mindkettőnket! Ne súlyosbítsuk ezt tovább! - mondta. Tudtam,hogy igaza van! Én is ezen az elven működöm... de nehéz,ez olyan, mint egy rossz mexikói szappanopera! Heves kopogtatásra lettünk figyelmesek.. Oda mentünk az ajtóhoz Nathan nyitotta ki. Valami srác állt ott szőke haja volt. kék szeme..

- Tyler? - kérdezte meglepődve Nathan! Na, még 1 "jó" ismerős..

- Nathan!! Oh, de jó, hogy látlak!! - mondta. Én meg az egészből semmit nem értettem. Ő ki? Miért jött? És miért pont Nathan-ez??

- Gyere be!! - hívta be Nathan. Bejött ki volt fulladva, mint aki idáig futott. Hoztam neki egy pohár vizet miután ivott mind a 3-an leültünk a kanapéra.

- Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért jöttem... - mondta a vizet kortyolva Tyler,

- Ez eltaláltad! - mondta Nathan. Rám nézett majd Tyler-re.

- Hát, persze apád küldött! azért,hogy öljelek meg vagy a kis csajt! De,én nemet mondtam..rám küldte az embereit..és így kerültem ide! Azt akarom,hogy gyere velem! - mesélt Tyler. Nathan-nel össze néztünk.köpni nyelni nem tudtam! Nem akarom,hogy elmenjen! 2 okból. 1. mert a társam! 2. mert nélküle tuti megölnének azonnal,hogy ki teszem a lábam a házból.

- Nézd Tyler nagyon hízelgő,hogy rám gondoltál, mint társ...de,nem hagyhatom itt Aliciát! Szüksége van rám és nekem is rá! - rám nézett el mosolyodott majd én is.

- Értem haver! - barátságosan hátba veregette.- Nem hagyhatod itt a csajodat! - vigyorgott. A szemem majd ki ugrott a helyéről,de Nathan-nek is.

- Mi? Nem,nem....nem,nem! - tagadott Nathan szinte már majdnem megsértődtem.

- Még egy nem és el is hiszem! - mondta Tyler.

- Nem! - tettem hozzá. Nathan furcsán nézett rám! Tyler szintén,de ő máshogy furcsán nem tudom meg magyarázni. 

- Azt értem, hogy miért jöttél és,hogy miért pont ide... de,szabad tudnom,hogy te ki vagy?? - kérdeztem kissé gúnyosan.

 - Bocsánat, neked még be sem mutatkoztam. Tyler Henderson vagyok! Nathan unokatestvére! - megfogta a kezem és megcsókolta. Nem tudtam ezt mire vélni.. eddig még senki nem csókolt nekem kezet.. furcsa volt,de egyben hízelgő is! 

- Én Alicia Evans vagyok! - Nathan úgy nézett rá Tyler-re, mint aki mindjárt lepuffantja a pisztolyával. Csak nem féltékeny lett? Áh, nem hiszem... Nathan ennél sokkal érettebb.

Este Tyler sztorizgatni kezdett arról mikor ő és Nathan még gyerekek voltak.

- Emlékszel egyszer volt egy csaj, akiért meg voltál halva! Én, meg csak oda mentem,hozzá és beszélgetni kezdtem vele? Ő meg 2 nap múlva már,a barátnőm volt? - kérdezte röhögve Nathant Tyler.

- Igen emlékszem! - mondta Nathan kényszer mosollyal az arcán. 

- Ez nem volt szép!! - mindketten úgy néztek rám, mint egy hülyére.

- Mert? - kérdezte meglepődve Tyler.

- Mert nem volt az!! Egyszer én is jártam így, csak akkor a "legjobb barátnőm" csinálta ezt velem... és nagyon rossz érzés volt.. Azóta hozzá se szóltam.. Sőt.. szerintem még meg is pofoztam miatta.. - Nathan elmosolyodott, ahogy Tyler is.

- Nem elég, hogy úgy bánik a fegyverrel, mint egy vérbeli gyilkos, ráadásul még verekszik is! Ez szép! - kacsintott rám Tyler. Nathan már megint úgy nézett rá mintha meg akarná gyilkolni! 

- Jaj emlékszel, amikor apád elküldött engem meg téged egy vadászatra? - bökte oldalba Tyler a mellette ülő Nathan-t.

- igen! Persze, hogy emlékszem! - mondta Nathan mosolyogva.

- Mi történt akkor?? - kérdeztem érdeklődve.

- Hát bizonyítanunk kellett, hogy tényleg férfiak vagyunk e ugye érted? - kérdezte Nathan bólintottam megvárta a reakcióm s folytatta. - Ezért elküldött minket vadászni 2 napig ott kóboroltunk az erdőben.. Az egyik éjszakán zajt hallottunk... egy vaddisznó volt.. Tyler a fához szorította, de én lelőttem! Tyler pisztolyával.. akkor lőttem először! Mindössze 16 voltam! Az volt életem egyik legjobb napja! Apám akkor dicsért meg elsőnek... de utoljára is! - ahogy Nathan mesélte nagyon bele élte magát a történetbe.

- Az igen! És, te képes voltál, elvenni a csaját?! - kérdeztem Tylert. Ő egy vállvonással válaszolt. Nathan egy fél mosollyal. 

Éppen a lefekvéshez készülődtem mikor Tyler beront a szobámba..

- Tyler? Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle. A hajam a szemembe lógott ezért ki simítottam onnan. Tyler felszívta magát és egyre közelebb és közelebb jött. Megrémültem egy kicsit.. megcsókolt erőszakosan borzasztó volt. Én ellöktem magamtól és megpofoztam. - Hagyjál békén! - kiabáltam rá.

Mintha ez még jobban ösztönözte volna! Az ágyamhoz vágott. Rám akarta vetni magát, de én ordibálni kezdtem.

- NEE ÚRISTEN!!! NATHAAAN!!!!! - torkom szakad tából ordibáltam. Hála istennek Nathan meghallotta berontott a szobába. Rám nézett majd Tyler-re. Se szó se beszéd Nathan neki esett Tyler-nek. Ütötte ahol csak érte. Félelmetes volt. Tyler a pisztolyért nyúlt, ami a földön hevert. Én elrúgtam előle. Felvettem és ráfogtam a fegyvert. Felállt a földről és feltett kezekkel állt előttem. Olyan nagy volt a csábítás, hogy lelőjem, olyan közel volt! De, az volt a szerencséje, hogy ott volt Nathan. megfogta a kezem, amivel a pisztoly tartottam.

- Alicia! Nem éri meg! Érted? Még viszonylag kora este van! Ha most lelövöd,a szomszédok hívják a rendőröket... és börtönbe kerülsz.. ezt akarod? - Nathan hangja a szívemig hatolt a torkomban egy csomó keletkezett a szemem csupa könny volt nem láttam semmit tőlük. Nem szóltam semmit csak álltam.. kezemben a fegyverrel.. De,Nathan-nek igaza volt! Ezért lassan elkezdtem leereszteni a kezem. Tyler mély lélegzettet vett. Nem hiába, ha nem lett volna, ott Nathan a vére már a padló folyna.

- jól van! - mormogta Nathan és meg ölelt. Szép kis szülinap.. először kisírom, a szemem egy emlék miatt aztán jön ez a fazon aztán még meg is akar erőszakolni..! Az, nap este Nathan nem hagyta,hogy egyedül legyek ezért bent aludt a szobámban.

Egész éjszaka nem aludtam. Mindig az járt a fejemben, amit Tyler akart velem csinálni. Újra és újra lejátszottam a fejemben! Rá jöttem, hogy sok ilyen vagy még durvább eset is meg fog történni velem! Ezért tényleg meg kell tanulnom a fegyverrel bánni és önvédelmet tanulnom. Az este nagy volt bennem a lelkesedés ezért felvettem a mamuszom és ki mentem a hátsó kertbe. Szerencsére a szomszédokat nem érdekli, hogy mi folyik az utcákon ilyenkor, jól tudják,hogy sokk itt a gettós és a furábbnál furább emberek. Egy dobozra letettem 3 egymástól 20 cm-re levő sörös üveget. Elő vettem a pisztolyom és e céloztam őket. Az elején még nem sikerült de, ahogy telt az idő egyre jobban ment. Úgy éreztem sikerült megtanulnom a pisztolykezelésről mindent. Már csak az önvédelem hiányzott. Ahhoz nem értettem annyira ezért kellett egy kis segítség. Csak nem tudtam, hogy kitől kérjek. Addig, amíg eszembe jutott volna valaki tovább gyakoroltam a célzást. Pár lövés közti szünetközben meghallottam,hogy becsukódik az ajtó. Féltem, hogy megint Tyler az! Ezért rá fogtam a fegyvert arra aki kijött.

- Le ne lőj már! - egy ismerős hang ez Nathan volt.

- Bocsi! Elő vigyázatosság!! - becéloztam egy üveget és lőttem bele 2 golyót.

- Szép! Amúgy, mit keresel ide kint hajnali 3-kor?? - kérdezte Nathan álmos hangon.

- Szerinted?? - kérdeztem vissza gúnyosan.

- Tyler miatt? Ezért lövöldözöl sörös üvegekre? - Nathan hangján érezni lehetett azt a fajta gúnyt amit én egyáltalán nem tűrök el senkinél!!

- Áh, nem!! Azért lövöm le az üvegeket, mert, ilyen kedvem van!! Nem is azért, mert meg akartak erőszakolni, áh, dehogy is! - ennyire gúnyosan és flegmán még senkivel nem beszéltem. Még Nathan is meglepődött azon, ahogy beszéltem vele. A pisztoly kivette a kezemből és eldobta a kert másik végébe. 

- Megértem, hogy ez neked milyen nagy lelki tragédia! De, ne azon vezesd le a dühöd, aki szeret! Próbálj megnyugodni, menj, be a házba aludj! A Tyler ügyet meg majd én intézem el! Te képes lennél megölni! A szemed mikor a pisztolyt rá fogtad! Olyan hideg és érzelemmentes volt hiába könnyeztél!- elkezdett zuhogni az eső. - Na, gyorsan szaladj be!! - mondta Nathan.. jól esett az, amit mondott pont erre volt szükségem! egy barátra, aki meghallgat.. de,nem értem, hogy rendezi le a Tyler ügyet? Olyan fáradt voltam be feküdtem az ágyamba és azonnal elaludtam! 

Reggel Nathan és Tyler kiabálására ébredtem 8 óra volt Nathan ilyenkor még javában aludni szokott... azt hiszem most rendezi le a Tyler ügyet........!