1. fejezet. 5 rész Munka vs. Vágy

Ott maradtam Aliciával! Féltem,hogy valami baromságot csinál!! Egész éjszaka jó ha aludtam 2 órát! Végig a csókon járt az eszem! Bár ne tettem volna! Főleg úgy,hogy nem is volt józan...még az a szerencse,hogy nem fog emlékezni semmire annyit ivott! Reggel még is úgy tűnt mint aki,tisztán emlékszik mindenre..
Reggel én éppen a kávét csináltam mikor szó szerint be esik az ajtón Alicia.
- wow! Ilyen be lépőt sem láttam még másnapos embertől! - teljesen jó hangerőn mondtam ő még is le csitított.
- Ne kiabálj!! - mondta mormogva.
- Oké! - elővettem a kis bögrémet és elkezdtem bele tölteni a kávét. Mikor Alicia el kezdte nyalogatni a száját és fintorogni..
- Miért van cigi íze a számnak?? Rá gyújtottam az este? - kérdezte még mindig a száját nyalogatva.
- Nem! Nem is hagytam volna! - mondtam nyugodtan közben belül meg már ordítottam. - De várjunk csak,honnan tudod milyen íze van a ciginek??
- Ömmm...hát az úgy volt,hooogy...- nevetett.- Egyszer mikor ideges voltam a szüleimre rá gyújtottam egypárszor..de mióta eljöttem azóta nem nyúltam cigihez!
- hát jó...! - mondtam és bele kortyoltam a kávéba.
- Ahj mert te még sosem cigiztél! Ott virít a zsebedben a doboz! - mutatott rá a gatyám zsebére és igaza volt..16 éves korom óta cigizek! Megnyugtat ha ideges vagyok. - Várjunk csak!! Te cigizel..és cigi íze van a számnak.....te megcsókoltál???!!!! - fel állt a székről és kissé idegesen nézett rám. "Bassza meg!! Most mit mondjak?!" gondoltam magamban.
- Mi? Nem,dehogy is! Tudod,hogy nem lehet!! - próbáltam leplezni az idegességem.
- Igaz...tényleg nem lehet..de várj miért is nem? - kérdezett.
- Mert társak vagyunk! A munka előrébb való mint az érzelem ezt elég jól belém vésték! - felhúztam a pulcsim ujját és ott volt egy nagyon nagy és mély vágás! Azt azért kaptam mert a munka elé helyeztem az érzelmeket...és ezért veszítettünk több milliót..
- Te jó ég!! Ez rosszabb mint amit te csináltál nekem! Sajnálom..- sajnálkozott Alicia.
- Nem kell! Ezt már nagyon régen kaptam! Néha el is felejtettem,hogy van! - le húztam a pulcsim ujját. Alicia megölelt. Nem tudom mi van velem! Nem szerethetek bele! Nem és nem!! Ez nem történhet meg!

*Alicia szemszöge*

Tudtam,hogy Nathan valamit nem mondd el nekem! Látszott rajta! Annyira emlékszem,hogy ittam..elég sokat,de hogy az után mi történt arról fogalmam sincs..ezért délután megint el kezdtem faggatni. 

Éppen TV-t néztünk.

- Nathan..? - kérdeztem remegő hangon.

- Igen? - válaszolt.

- Mi történt az este? Olyan furcsa vagy! Tudom,valamit nem mondasz el nekem! - rám nézett szinte megakart ölni a tekintettével. Alig mertem meg szólalni.

- Semmi nem történt? Érted?? Semmi!! - na ilyenkor biztos volt benne,hogy történt valami! 

- Nathan!!! Nem érted? Miattad mindent ott hagytam és fogadalmat tettem,hogy soha nem foglak elhagyni!!! És te,annyira nem vagy képes,hogy eláruld,hogy mi történt tegnap este???!!! - kiabáltam. Veszekedni kezdtünk.

- Igen! Én nem kértem,hogy hagyjál ott mindent! Én azt kértem,hogy fontold meg az ajánlatom! A te bajod,hogy elfogadtad!!!

- Hát ezt nem hiszem el!!! Képes vagy hazudni nekem?? És te akartad,hogy a társad legyek!!! Nem én kértem!! Áruld már el!!! Mi történt tegnap este??? - Nathan egy pillanatra nem vett levegőt már komolyan kezdtem tőle félni.

- Tényleg tudni akarod???

- Igen!!!! 

- Meg csókoltalak!!! - ledöbbentett a hír..még ő mondta,hogy nem lehet mélyebb a kapcsolatunk mint barátság de,ezt én is régóta érzem,hogy itt valami nincs rendben...

- Komolyan........? És..hogy történt?? - kérdeztem.

- Hát! - vakarta meg a fejét Nathan. - Teljesen részeg voltál! Be akartalak vinni a szobádba h aludjál! De mindig el rántottad a kezed aztán azt mondtad,hogy szeretsz...én is azt mondtam de,csak azért hogy minél hamarabb le feküdj már aludni! Erre egyre közelebb jöttél és.....-sóhajtott.- Én ezt aljas módon kihasználtam! Sajnálom meg értem,ha ezek után el akarsz menni! - a hangja el csuklott a szeme könnyes volt látszott,hogy meg bánta a tettét. Le nézett a földre 1 könnycseppet láttam le gördülni az arcán.

- Sajnálom!! Remélem meg bocsájtasz! - mondta Nathan. Le ültem mellé megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
- Semmi baj! 1x te is engedhetsz a csábításnak,ha tudnád én ezt hányszor akartam megtenni! - mosolyogtam és nem esett le elsőnek,hogy el szóltam magam.Mikor leesett a számra csaptam.
- Késő cica! El szóltad magad! - nevetett fel Nathan.
- Oh,a rohadt életbe! - káromkodtam. Nathan-ből előtört az a stílus amit minden férfi elő hív mikor meg tudja,hogy tetszik egy lánynak.
- Áh,hogy bejövök neked! Sokan voltak már így velem! - kacsintott.
- Esküszöm,ha még egyszer előveszed ezt a stílust le foglak lőni! - mondtam halál komoly arccal.
- Hoppá! Kellett nekem fegyvert adni a kezedbe! - nevetett.
- Hát igen,de a te bajod! - kacsintottam rá. Este már nyugodtabb hangulatban néztük a tv-t míg nem a híradó jött.."Egy megtalálták a milliomos lányát!" ez alatt a cím szó alatt futott a híradóban lévő cikk. Kikerekedett szemekkel figyeltük a tv-t de inkább én voltam meglepődve. Pont úgy kaptak le minket,úgy látszik,hogy Nathan le akarna lőni...ez tegnap készülhetett mikor megöltük azt a két fazont.
Ki kapcsoltam a tv-t nem akartam tovább hallani.Ez engem nem is viselt meg annyira,de Nathan-t már igen! Őt már így is keresik a zsaruk,de most meg aztán főleg...

*1 óra múlva*

Mind a ketten aludtunk mikor egy kocsi le parkolt a ház előtt...nem csak egy hanem vagy 4 rendőr kocsi. Szirénázni kezdtek. Én előbb ébredtem,fel mint Nathan gyorsan be szaladtam hozzá és el kezdtem ébreszteni.

- Nathan!! Azonnal keljél fel!! Itt vannak a zsaruk. - erre a szóra azonnal ki nyitotta a szemét. Fel állt és ki nézet az ablakon óvatosan.

- Basszus!! - káromkodott.

- Most mit csináljunk? - kérdeztem.

- Egyértelműen menekülnünk kell! De,a kocsit nem vihetjük el mert az elől van..de,a te kocsid még mindig nálam van..! - mondta. Gyorsan ki siettünk a hátsó ki járatnál.Be ültünk a kocsiba de,az nehézkesen akart el indult. Négyszer háromszor is újra kellett neki adni a gyújtást,hogy be induljon. Mikor be indult mindketten bekötöttük magunkat.
- Nah most kapaszkodj!! - mondta Nathan! Én így tettem,de nem tudtam,hogy mit akar ezzel...Míg nem padló gázt adott a kocsinak és keresztül mentünk,vagy négy kerítésen!
- Nathan!!! Te egy idióta vagy!!!! - kiabáltam.
- Van az úgy!! Kapaszkodj! - egy olyan éles kanyart vettbe,azt hittem ki repülök a kocsiból!!
- Szerintem a zsaruk még mindig nálunk tanyáznak! - mondtam.
- Biztosan! Ezek olyanok mint a piócák!! Le nem tudod magadról kaparni őket! - fintorgott Nathan.
- Ennyire utálod a zsarukat? - kérdeztem.
- Igen! Ki nem állhatom őket!! Mindet! - mondta mogorván. Rá néztem Nathan-re,látszott rajta az undor és a megvetés...amit amúgy,meg is értek! Ebben nőtt fel. Sokáig kocsikáztunk..míg nem valami diszkónál állt meg Nathan..
- Ez mi?? Minek jöttünk ide? - kérdeztem..
- Ez egy diszkó édesem! Még nem jártál ilyen helyeken? - kérdezett vissza.
- Úgy nézek ki mint aki egy diszkó királynő,de most őszintén?? - nyafogtam.
- Nekem igen! - kacsintott.
- De várj már!! Én speciel pizsamában vagyok!! - mondtam.
- Igaz! Még jó hogy ez a te kocsid! - a hátsó ülésre mutatott ott volt egy csomó ruhám.Neki meg egy pólója,meg egy farmer gatyája.
- És itt előtetted öltözzek fel?? - kérdeztem a szemöldökömet fel vonva.
- Felőlem! - olyan furcsán mosolygott.
- Szeretnéd mi? Na menjél csak ki! - duzzogva de,ki ment én felöltöztem aztán vissza hívtam a kocsiba.
- Jól nézel ki! - mondta miközben be ült.
- Köszi! - válaszoltam vigyorogva.
- Szép a rózsaszín melltartód is! - nevetett.Kikerekedtek a szemeim és el pirultam.
- Nathan!!! Teee kis...
- Én kis mi??? - már megint az a furcsa vigyor ült az arcára..
- Inkább nem mondom ki! - hisztiztem.
- Nah,most te menj ki! - vigyorgott.
- Mi van?? Én ki nem szállok mit láthatnék meg hm? - mondtam ki öltött nyelvel. Nathan le nézett a kárpitra és nevetni kezdett.
- Jó ez övön aluli volt! Szó szerint! - nevetett tovább. - De egye fene legyen neked gyerek nap! - kacsintott. Át öltözött. É közben inkább el fordultam,nehogy még zavarba jöjjön miattam!
- Kész vagy már?? - kérdeztem.
- Igen! - válaszolt. Ki szálltunk a kocsiból. Nathan be akart menni de,én a bejárat előtt megálltam. - Mi a baj? - kérdezte és vissza sétált hozzám.
- Ez nekem nem fog menni! Sosem voltam nagy buli manus és nem szeretem a tömegeket! - mondtam rémülten.
- Te? Aki meg tanult fegyvert kezelni és le lőtt megannyi embert...te félsz egy bulitól??
- Igen!! Igen vicces de,akkor sem megyek be,oda!! - megfordultam a kocsi felé.
- Ugyan! Kérlek gyere már be! Vaagy most,hogy jobban bele gondolok maradj csak,itt! Hátha jön egy zsaru,vagy apám valamelyik bérgyilkosa! - megfordultam ő már majdnem be ment mikor utána kiabáltam.
- NATHAN! Várj! - oda mentem hozzá és megfogtam a kezét. - Jól van be megyek veled! De ha,elmered engedni a kezem esküszöm lelőlek!! - mondtam komoly arccal.
- Hogy,te mindenért megakarsz ölni! - nevetett. Elmosolyodtam és be mentünk azonnal megcsapta a hangos zene a fülemet, és a pia illat az orromat. "Futáááááás!!" gondoltam magamban,tényleg el is akartam futni,de Nathan vissza rántott.
- Ne rohanj el! - kiabálta Nathan amire szükség is volt,mert a zentől semmit nem hallottam volna,ha nem kiabált. Idegesen bólintottam egyet Nathan a kezemet fogva kezdte el törni az utat. Mindenki úgy megnézett ennyi figyelmet még életemben nem kaptam! Elég idegesítő volt! Minden kanos kifiú rám akart hajtani.Nathannel éppen a bárpultnál ültünk mikor oda jön egy hót részeg kb 16 éves körüli srác és belemászott az aurámba.
- Szia Cicuska! Nem jössz ki? - ahogy beszélt a pia szag fullasztóan csapott meg. És ez a pofátlanság bele mászik az arcomba,csak azért,hogy le feküdjek vele! Szánalmas..
- Nah ide figyelj! 1. ne igyál hanem inkább tanulj 2. ennél jobb szöveg kell,hogy fel szedj! - mondtam.
- De te most velem jössz!! - megszorította a csuklóm majd nem elővettem a pisztolyom de,Nathan még az előtt el zavarta,hogy le puffantottam volna.
- Azt ajánlom,most menj el! - szólt rá mérgesen Nathan.
- Mert kije vagy te neki? - kérdezte a srác.
- Semmi közöd hozzá de,a helyedben inkább elmennék! - a zakóját el söpörve megmutogatta a pisztolyát.A srácnak kikerekedett a szeme és elfutott.
- Köszönöm! Ha rajtam múlt volna már halott lenne! - mondtam mogorván.
- Tudom! Ezért avatkoztam közbe! - mosolygott. Éppen akkor hozták ki a kólámat mikor bele kortyoltam és körülnéztem láttam egy csapat férfit elég durván néztek ki..!
- Nathan! Nézz hátra ne túl feltűnően! - Nathan azt tette amit mondtam...
- Hát ezt nem hiszem el!! - szörnyülködött. - Ezek már megint,apám idióta bérgyilkosai! Nem akarja fel adni az egyszer biztos! - mondta.
- Már egy órája kiszúrtam egy hátsó kijáratott induljunk meg arra fele és a tömegben majd el vegyülünk! Oké? - kérdeztem.
- Rendben! Gyerünk..- elindult a kijárat felé oldalra fordítottam a fejem láttam,hogy jönnek utánunk mivel én vezettem Nathant így gyorsan be rántottam a legnagyobb tömegbe! Ahol,nem vesznek észre minket remélhetőleg! Invitáltam Nathant,hogy kezdjen el táncolni vagy,legalább valami olyasmit össze hozni! El mentek a kijárat felé nem vettek észre minket!
- Nathan!! - szóltam neki és az első kijárat felé mutogattam. Vette a célzást megfogtam a kezem és megint elkezdett utat törni. Amikor ki értünk hatalmas kő esett le a vállamról! Sosem bírtam a tömeget és a buli manus sem voltam sosem! Inkább otthon ültem. Be ültünk a kocsiba. - Apád idióta gyilkosai mikor akarnak már,leszállni rólunk??!! - sipákoltam.
- Sosem! Apám borzasztóan kitartó addig nem nyugszik míg legalább egy egyikünk meg nem hal!! - a végét Nathan el hadarta...nem igazán értettem de,le tudtam szűrni,hogy mit szeretne mondani. Megráztam a fejem,de valahogy Nathan ez jobban megérintette az ő lelkét,amit nem is csodálok,hisz a SAJÁT apja akarja holtan látni! Nem lennék az ő helyében.Láttam,hogy egyre inkább "gyengül" úgy mondd ezért megpusziltam.Kissé elpirult és rám nézett az arcát megsimítva.
- Ne nézz így!! Kérlek!! - takartam el a szemem.
- Mi? - kérdezett értetlenül Nathan.
- Pont e miatt a nézés miatt érzek olyan nagy vágyat,hogy megcsókoljalak!! Szóval kapard ki a szemed!!
- Te hülye vagy! - nevetett Nathan!
- Az meglehet! - mosolyogtam.Mikor vissza mentünk a házhoz már nem voltak ott a zsaruk hála istennek! a házba be se mentek! Éppen a szobámban voltam mikor valahonnan jött egy nagy vihar akkorát dörgött az ég,hogy nem bírtam egyedül lenni a szobámban! Úgy féltem,úgyhogy inkább át mentem Nathan-höz.Mikor be nyitottam hozzá éppen akkor feküdt le az ágyába.
- Hát te meg? - kérdezte vigyorogva. - Csak nem félsz a vihartól? - mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Nagyon vicces vagy! Tudod,mit? Inkább,ki is megyek!! - már nyúltam volna a kilincshez mikor Nathan megszólalt.
- Jól van,tudod,hogy nem azért mondtam!! - nevetett! - Gyere! - hívott,be az ágyába. Meg hagytam az a jó fél métert köztünk! Nem akarok a karjai közt ébredni reggel! Még csak az hiányozna!
Reggel Nathan ébresztett...idegesnek tűnt....