2014. július 7., hétfő

1.fejezet 1 rész. Elrablás napja

Minden ugyan úgy indult mint minden reggel....csak most éppen pakoltunk,apám miatt LA-be kellett mennünk már meg szoktam a kényszer utazásokat! Német ország,Kína,Francia ország,USA ezekre a helyekre el rángattak pedig én szívesebben voltam otthon! Mindenki azt hiszi hogy fú nekem milyen jó sorsom van...hát pedig nem!! Szerintem a szüleim olykor el felejtik hogy létezem! De ha egyeseknek ez jó akkor oké......! Megérkeztünk a reptérre várni kellett egy kicsit..én addig zenét hallgattam
- Alicia!!! - kiabált anyám.
- Mi van?? - kérdeztem.
- Ha megérkezünk Los Angeles-be akkor kérlek rendesen öltözz fel! - csak meresztettem a szemem általában egy csőgatya,kockás ing és torna cipő van rajtam.
- Tényleg? Menjek le báli ruhába?? - kérdeztem flegmán.
- Viselkedj! Pl fel vehetnéd azt a ruhát amint én vettem neked! - az a ruha egy kész vicc gondoltam magamban! hátul ki van vágva a háta és olyan dekoltázsa van hogy kint van mindenem soha nem fogom azt fel venni és mind ennek a tetejében rózsaszín de nem az a szép hanem ami ki süti a szemem....
- A-a arra te ne is számíts úgy nézek ki benne mint egy ribanc! - nem szólt semmit de csak azért mert a hangos be mondón mondták hogy lassan fel kell szállni a Los Angeles-i járatra..
A repülőn apámék ugyan azt csinálták mint mindig a fontos üzleti ügyekkel voltak el foglalva én meg csendben hallgattam a zenét.néha el gondolkodom hogy talán nekem nem is ebbe a családba kellett volna születnem család? ugyan miket beszélek az nem család ahol a szülők el vannak a gyerekhez meg hozzá vágnak egy köteg pénzt.Hogy vegyen belőle magának valami szépet magának...


*LA-ben*

Mikor le szállt a gép anyámék azonnal vittek a limohoz és be ültettek. Ők még beszéltek oda kint valamit nem nagyon érdekelt hogy mit! Be mentünk a villába még ki sem pakoltam mikor valaki csöngetett a kapu telefonon. Apám be hívta valami nagyon híres üzlet ember volt anyám addig,addig győzködött,hogy fel vettem egy számára "rendes ruhát".Mikor le értem ez a fazon kezet csókolt nekem. Én meg csak néztem hogy ez meg mit akar! Beszélgettek,beszélgettek azt sem tudtam hogy miről csak annyit hallottam,hogy valamit az emberekről mondtak,hogy milyen idióták és hogy mindent be veszek
- Azért ez nem így van! - mondtam...
- Ezt hogy érted?? - kérdezte az üzlet ember.
- Az emberek nem olyan hülyék mint azt maguk hiszik! Maga is egy idióta a maga módján de biztos hülyébb mint egy átlag ember! Magát csak a pénz okosítja!- jelentettem ki! mindenkinek tátva maradt a szája már éppen vissza akart szólni mikor anyám el vezetett a konyhába!
- Alicia!!! Ezt még is hogy képzelted???!!!!- kiabált velem.
- Úgy ahogy mondtam nem szólhat le azokat akiket nem ismer!
- Lányom tudod e...-félbe szakítottam
- Igen tudom ez egy bonyolult üzlet ág és ne szóljak bele de nem érdekel! Ő oda kint egy seggfej ha ti nem látjátok be akkor így jártatok!! - nem szólt semmit jött a szokásos módszer hozzám vágott vagy 3-4 ezer dollárt.
- Menj vegyél valamit!! - mondta.
- Igen a szokásos ha nem fogom be a szám akkor pénzt adtok oké rendben holnap jövök!! - sarkon fordult még gyorsan magamhoz vettem a táskám és el mentem. Még vagy egy óráig ezen idegesítettem magam végül meg untam be mentem egy gyógyszer tárba venni fájdalom csillapítót ugyan is ebbe bele fájdult a fejem is. Majd be mentem még néhány boltba semmit nem vettem de végül arra lyukadtam ki hogy vettem magamnak egy telefont be esteledett éppen sétálgattam az utcákon mikor észre vettem hogy valaki követ...vagy inkább valakik! Be futottam egy sikátorba. Hátha nem vesznek észre gondoltam! Hát persze hogy észre vettek 2 férfi volt mindkettőn kalap és öltöny. Szinte azonnal le ütöttek.

*Órák múlva*


Egy pincében ébredtem sötét volt épen hogy egy lámpa világított a lábam és a kezem össze volt kötözve a szám be volt kötve.Rémülten néztem be minden sarokba.Majd egyszer csak nyílik az ajtó el kezdtem hátra fele csúszni. Valami srác jött be max 20-21 lehetett. Egy kést fogott a kezében egyre közelebb jött hozzám.Én meg már el értem a falat addig csúszkáltam. Ő le guggolt elém. Le szedte a számról a kötözést én meg el fordítottam a fejem és a szemem össze szorítottam.
- Hello gazdag lány! - mondta. - Hogyan kerültél be ide hozzánk? - a kést az arcomon húzta végig.
- Mit...mit akarsz tőlem?? - kérdeztem motyogva. Fel állt és  el kezdett  magyarázni.
- Egy pofon egyszerű sokáig nyomoztunk utánad és az apád után az apád minden számla kódot rád bízott ugyan is remek a memóriád. Gondolom már tudod,hogy mi kell nekünk! - mosolyodott el.
- Úgy sem fogom el mondani!! - mondtam. Le fagyott az arcáról a mosoly  újra elém guggolt és a kést már neki szorította az arcomhoz..
- Úgy is el fogod mondani vagy is vagy úgy!! - egy vágást ejtett a az arcomon aztán a karomon. Pokolian fájt! Mély volt a seb. Persze nem hagyathatta hogy meg haljak ezért mielőtt kiment volna hozzám vágott egy csomag kötszert.
- Majd kösd be! - mondta. Azonnal el kezdtem be kötni a kezem az arcomat meg jól le mostam a mosdó kagylónál. Felnéztem egyenesen a tükörbe ez a seb örökre meg fog maradni még csak esélyem sem lesz elfelejtetni ha egyáltalán ki szabadulok innen valaha! A falnál ültem és valami hangot kezdtem el hallani  a csövek amik végig futottam szerintem az egész házban vezeték a hangot el kezdtem azt hallgatni hogy mit beszélnek.
- Mire mentél a lánnyal? 
- Semmivel! Nem mondott semmit de két vágást ejtettem rajta! 
- Rendben holnap is te mészbe hozzá Nathan! Tudjuk,hogy te meg fogod törni! 
- Hát hogyne! Előbb vagy utóbb úgy meg fogja mondani! Mikor már tele lesz a teste vágásokkal!- el kezdtek nevetni. 
"Basszus!! Mi az francnak mentem el otthonról???!!!" gondoltam magamban. Reggel már úgy ébredtem hogy ott guggolt Nathan.....                                                                                                           


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése