1 fejezet 2.rész Tükör

Reggel szívbajt kaptam Nathan-től!
- Te jó ég! - ijedtem meg.
- Nyugalom királylány nem akarlak meg ölni...........egyenlőre.- és fel állt mellőlem.
- Ez tényleg meg nyugtató mit ne mondjak! - mondtam szarkasztikusan.
- A szarkazmusoddal nem mész semmire cica! Így is úgy is meg foglak kínozni és ki szedem belőled a kódokat! Csak az a kérdés hogy hogyan! - mosolyodott el. - Használjak eszközöket is vaagy szimplán csak a kezemet? Válassz!
- Hát...tegnap este már meg volt az eszköz most jöjjön az öklöd meg látjuk hogy milyen erős vagy! - fel álltam és bele másztam az arcába.
- Merész igencsak merész vagy ez tetszik! - pimaszul el mosolyodott.A kezét végig simította az arcomon.- Sajnálni foglak ha meg kell öljelek! - suttogta.
- Még a végén el is hiszem! - gúnyolódtam.El nevette magát és tényleg megtette ütni kezdett.Órákon át mire végzett már vörös volt az arcom és néhol fel szakadtak a tegnapi sebek.Már csupa vér voltam mikor hirtelen Nathan megállt. az arcomat fogva néztem fel ő halál komoly arccal nézett engem. A hajam a szemembe volt ő le guggolt és s fülem mögé simította.
- Ezt nem értem...-suttogtam. De a földet néztem.
- Mit? - nézett rám értettlenül.
- Először véresre versz aztán meg úgy bánsz velem mint egy porcelánnal...- itt szünetet tartottam. - Miért? - felnéztem rá a könnyes szemeimmel furcsa volt pár centi választott el minket. Ő fel állt újra elő vette a halál arcát megindult az ajtó felé.
- Ne szokj hozzá úgy is ne....-és félbe szakította magát. Tudom ,hogy még mondani akart valamit de,nem mondta meg,hogy mit...
- Mi nem soká??!! - kérdeztem rémülten oda akartam menni hozzá de ő gyorsan ki ment.Én az ajtónak támasztottam a fejem és össze szorítottam a szemem tudtam,hogy mi lesz nem soká megakarnak ölni amint el árulom a kódokat,de ha nem árulom el őket akkor is meg ölnek mert nem lesz rajtam hasznuk.Ebből nincs kiút.

*Napok után*

Volt egy 3 nap szünet...nem tudom miért de volt mintha nem tudták volna,hogy mit csináljanak velem..megöljenek most vagy inkább faggatnak még tovább egy kicsit. Éppen a földön feküdtem és a plafont bámultam és a gondolataimba menekültem. Mikor be ront hozzám Nathan.

- Kelj fel most!! - mondta sietősen. 

- Mi van? - kérdeztem flegmán.

- Meg akarnak ölni!! Na gyerünk már!! - kiabált. Fel álltam Nathan meg fogta a kezem és kinyitotta az ajtót óvatosan ki nézett,hogy van-e ott valaki. Miután felmérte a terepet ki mentünk a hátsó ajtón. Egy bokor mögé bújtunk el. 

- Bassza meg!! Ott van a keresztapám és az apám...-káromkodott Nathan.

- És az miért baj? - kérdeztem.

- Az apám a maffia vezér ő mondta,hogy kapjunk el téged a keresztapám meg apám jobbkeze minden egyes mocskos ügyéről tudd és egy mozdulattal meg tudna ölni téged is meg engem is..- magyarázott Nathan.

- Értem..amúgy miért mentesz meg engem??? - kérdeztem..

- Lehet,hogy gyilkos vagyok...de,nem hagyom,hogy valaki is ártatlanul haljon meg..akiket eddig megöltem azok mind ugyan úgy gyilkosok voltak vagy valami más féle képen érdemelték meg a halált..

- Ó hogy te egy igazságos gyilkos vagy áh jó tudn- arra jött egy csávó pisztollyal a kezében Nathan be fogta a számat.

- Maradj....teljesen......csendben! - suttogta nagyon halkan. Ő is félt hogy észre vesznek minket mikor a csávó el haladt tőlünk egy jó 5m-re akkor sóhajtott egy nagyot.El lopództunk az egyik kocsihoz be ültettet és mondta h hajoljak le így is tettem a kulcs pont nála volt "véletlenül" és el hajtottunk folyton a vissza pillantót figyelte,hogy jön-e valaki hála istennek nem jött senki.

- Oké! Ki szöktünk és most? Hogyan tovább? - kérdeztem.

- Vissza viszlek a családodhoz! Merre laktok? - kérdezte Nathan. Pontos le írást adtam neki! 

Már a házunk előtt voltunk ott állt apám fekete luxus kocsija. Néztem a házat egy ideig majd nagyot sóhajtottam.
- Na,nem akarsz be menni? - kérdezte Nathan.
- De! Már megyek is! - ki szálltam a kocsiból és a ház felé sétáltam.Becsöngettem.Anya nyitott ajtót meg volt lepődve,hogy egyáltalán még élek,azonnal be rántott az ajtón. Apa is csak nézett rám majd lassan felém kezdett el jönni és megölelt.Az ablakból kiszúrta Nathan kocsiját. El lökött magától .
- Ez meg kinek a kocsija? - kérdezte idegesen. - Azé aki elrabolt?? - kiabált.Bólintottam egyet. Nathan is kiszúrta Apát és gyorsan elhajtott,de apa már be írta a telefonjába a rendszámot.Felhívta a rendőrséget és feljelentette Nathan-t.Szinte azonnal ki adtak egy körözést város szerte. Még esélye sem volt el menekülni a városból minden kivezető utat figyeltek a zsaruk.Felmentem a szobámba új ruhát vettem fel a másik csupa vér volt..és kosz! Be mentem a fürdő szobába a tükörbe néztem...fel se ismertem magam!! Tele voltam sebekkel de azok már nem igazán látszódtak..csak 1 a legmélyebb de,az örökre megfog maradni..le mostam magamról a vért..
Nem tudtam aludni! Mindig Nathan járt a fejemben...hogy,most mi lehet vele! Hol lehet..és most mit csinál éppen..Mintha meg hallotta volna a gondolataimat mert ő mászott be az ablakomon! Elegánsan meg igazította az öltönyét és megigazította a haját.
- James Bond? ez komoly? - kérdeztem..
- Ne lődd le a poént! - mondta.
- Nagy poén éppen üldöznek a városban erre te be toppansz a szobámba az ablakon keresztül...- flegmáztam.
- Jó,igen ez nem vicces kérhetek egy szívességet? - kérdezte
- Mi kéne?
- Egy kocsi! Az enyémet sajnálatos módon össze törtem...
- Oké...itt kulcsom! - hozzá vágtam a kulcsot.
- Kösz! - meg köszönte és ugyan azzal a lendülettel ki is mászott az ablakon láttam őt el rohanni a feketeségbe azt hittem ezzel vége is van a Nathan-el való kapcsolatomnak...de,nem..Ugyan is mindig hívott egy ismeretlen szám naponta 3x nem tudtam,hogy ki volt az de 1 hét után meg untam és fel vettem egy furcs hang szólalt meg.....