1 fejezet 3 rész. Életre szóló döntés...

Már 1 hete folyton hívogatott valaki.Fogalmam sem volt ,hogy ki lehet az.Szombaton már meguntam,ezt a fazont és felvettem a telefont.Egy furcsa de ismerős hang szólalt bele.
- Alicia?? - kérdezte az ismerős hang.
- I-igen..és te ki vagy? - kérdeztem.
- Már meg sem ismered a hangom cica? - El gondolkoztam olyan ismerős volt meg a hangsúly ahogy mondta,hogy cica.Ez Nathan!
- Nathan?! Hogy,szerezted meg a számom??
- Az most nem lényeg kéne még 1 szívesség!! - jelentette ki.
- Nathan...eltűnsz egy félhónapra és most hirtelen kéne egy szívesség??
- Igen!! - megdöbbentem de bele mentem.- Nah,akkor gyere el a partra de a strandtól picit messzebb ott leszek majd ott elmagyarázok mindent! Mennem kell!! - és le csapta a telefont.De,az okos nem mondta,hogy mikorra menjek!!De,mindegy oda mentem 2 körül..nehezen engedtek el anyáék de,végül is el engedtek. Oda értem ahova kellett mennem le ültem a homokba kb 10 mp múlva oda áll mellém Nathan.
- Késtél! - mondta mogorván.
- Nem is mondtad,hogy mikorra jöjjek,te idióta!! Na,de mi kéne már megint? - kérdeztem.
- Egy társ! - mondta határozottan.
- Egy társ? - kérdeztem meglepődve.
- Igen! Mert ugye apámékhoz nem mehetek vissza a zsaruk miatt meg azért mert kiszöktetlek!
- És én lennék a legmegfelelőbb maffia társ??
- Persze! Hisz,tudtad hogy,megölhetlek még is bele mertél mászni az arcomba és provokálni és lenne érzéked a fegyverekhez! Csak,gondold meg! Ha meg van a válasz,tudod a számom! - mondta fel állt és elsétált én is így tettem csak a másik irányba.Én mint maffiózó?? Életemben nem volt még fegyver a kezemben azt sem tudom hogy kéne azzal bánni. Nem tudom mi legyen.
Teltek múltak a napok,a hetek,és a hónapok Nathan-nek még mindig nem adtam választ,de még csak egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből mert még a csapból is ez folyt! "Még nem kapták el az el rablót" "A milliárdos lánya nem nyilatkozik". Már kezdett ebből elegem lenni! De,volt egy utolsó dolog ami végleg eldöntötte,hogy mit kell neki válaszolnom!! Egyik nap a városban sétálok fel s alá céltalanul mindenki megnézett tudtam,hogy rólam sugdolóznak,aki meglátott tuti,hogy rólam beszélt. Észre vettem,hogy megint követnek igen,már megint most is egy sikátorba mentem be! De,most csak 1 férfi követett reflexből kirúgtam a kezéből a pisztolyt. Megpofozott én a földre kerültem a fegyver mellettem hevert megfogtam és lőttem! Pont gyomorszájba találtam! Az emberek sikítozni és futni kezdtek én meg sokkos állapotban a fegyverrel a kezemben futni kezdtem gyorsan mielőtt ki hívták volna a rendőrséget! Futás közben csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok. Mikor már kellő képen távol voltam a helyszíntől a falnak dőltem és szaporán vettem a levegőt de,a pisztoly még mindig a kezemben volt. Egy ronggyal le töröltem és el dugtam egy fal résben elé húztam néhány kukás zsákot,hogy semmiféle képen ne találják meg! Elő vettem a telefonom és felhívtam Nathan-t.
- Halló? - szólt bele.
- Nathan...? - kérdeztem sietve.
- Igen! - válaszolt.
- Oké legyen! leszek a társad!! - nem szólt semmit de szinte láttam ahogy el mosolyodott.
- Rendben! Most hol vagy?? - kérdezte.
- Franc tudja! Valami kávézó mellett a neve Cute Cake mit ne mondjak eredeti...
- Oké..! Az tudom,hol van! mindjárt ott leszek Társam! - hangsúlyozta az utolsó szót.
- Hahahaaa! - "nevettem" és kinyomtam a telefont. Egy félóra után ott is volt ahoz képest,hogy pénze sincs elég jó kocsival jött..Beszálltam a kocsiba ő meg csak mosolygott..
- Mi van? Miért mosolyogsz?? - kérdeztem értetlenül.
- Ki gondolta volna...apuci kicsi lánya maffiózó lesz! - nevetett.
- Nem vagyok apuci kicsi lánya!! - mondtam halál komoly arccal.
- Oké Alicia! Menjünk! - Elindította a kocsit szótlanul ültem a fejemben kavarogtak a gondolatok.."Anyáék mit fognak gondolni??Ott hagyok mindent Nathan miatt!!Inkább választom a bujkálást és az üldözéseket mint a családot? Habár,a miénk az már nem család! Meg így megvédem őket! Jó lesz ez így." Nathan megtörte a gondolataimat.
- Amúgy venni kell neked új ruhákat gondolom nem hoztál magaddal ruhát! - nevetett.

 - Hát tényleg nem! De,neked is kell! - rá néztem és el mosolyodtam.
- Miért?? - kérdezte sipákolva.
- Nem feltűnő az utcákon egy kalapos öltönyös fickó áh,dehogy is! - le hajtotta a fejét és sóhajtott egy nagyot.
- Jó ez igaz! - letért egy üzletnél és kiválasztottam neki pár ruhát.
- Próbáld fel! - vágtam hozzá mosolyogva.Morogva de fel próbálta őket. Kifejezetten jól áll neki a púder szín.
Látszott,hogy neki nem igazán jön ez be.
- Úgy nézek ki mint egy idióta! - végig nézett magán és furcsa fejet vágott.
- Nem is! Higgy nekem ez jó lesz meg még azok amiket kiválasztottam amíg te el voltál én is választottam ruhát szóval mehetünk is! - mosolyogtam. Nathan át öltözött és a pénztárhoz mentünk.Nagyon sokat kellett fizetnünk már venni akartam elő a pénztálcám mikor Nathan csak úgy simán le dob 200 dollárt.Én úgy tudtam,hogy nincs pénze! Nem tudom honnan szerezhetett még is és ahogy a pénztálcájába néztem ott meg van jó pár ilyen ahonnan ez jött.Ki mentünk a kocsihoz beszálltunk és faggatni kezdtem!
- Nathan!! Honnan van neked ennyi pénzed?? Loptad csaltad?? - kiabáltam.
- Alicia nyugodj le!! Nem loptam nem is csaltam nyertem! Pókerben! - magyarázkodott.
- Pókerben?  És azt hiszed,hogy ezt el is hiszem...
- Hát muszáj lesz! Mostantól társak vagyunk kénytelenek vagyunk megbízni egymásban!! - sóhajtottam egy nagyot.
- Oké rendben innentől kezdve mindig meg bízom benned! - út közben megint nagy volt a csend..éppen,hogy csak a rádió szólt. Nathan nem igazán figyelt az útra egy rendőr kocsi mellett hajtott el..enyhe szívrohamot kapott.
- Uh a francba!! - morgott.
- Mi a baj?
- Egy rendőr kocsi mellett hajtottam el! Remélem nem ismernek fel! - a vissza pillantó tükröt nézte állandóan.Persze,hogy kiszúrták!!
Nathan rá taposott a gázra én meg kapaszkodtam ahogy csak tudtam az a szerencse,hogy senkit nem ütött el! De,a zsaruk is jöttek igencsak gyorsan!
- Mindjárt utol érnek!! - hátra néztem és szinte már a csomagtartóban voltak! Nathan a vissza pillantóba nézett és valahogy még jobban felgyorsultunk. Nathan valahol be tért egy zsákutcában és le állította a motort.
- Húzódj le! És csak akkor gyere fel ha szólok! - suttogta. Csináltam amit mondott. Ő is le húzódott. A zsaruk hála istennek nem vettek észre. De egy ideig még lapítottunk...
- Oké! El múlt a vész! Felülhetsz! - felültem automatikusan hátra néztem nem volt ott senki.
- Uh ez kemény volt am hol vagyunk?? - kérdeztem.
- Ott ahol lakni fogunk! - mondta Nathan. Egy kicsi ház előtt állt meg nem ezt szoktam meg de,jobb mint a semmi.
- Takaros! - mondtam.
- Igaz nem olyan mint a kastélyotok de,arra nincs lóvé majd később! - kacsintott.
- Ez azz! - nevettem be rendezkedtünk és be kapcsoltam a TV-t. Rólam volt szó a rádióba meg apámról meg persze Nathanről. De,most nem tudják,hogy hol vagyok mit csinálok és,hogy főkép kivel vagyok! Jobb is ez így...Nathan a konyhából ki jövetelt egy pisztolyt adott oda nekem..
- Ez...ezt miért kaptam?? - kérdeztem..
- Önvédelemre! Láttad,hogy bárki megakarhat ölni egy másik maffia tag vagy akár egy közönséges rabló is! Nem eshet baja a társamnak! - mosolyodott el.
- Ömm..rendben neked is van? - kérdeztem.
- Persze! Elővett csak úgy 3-mat is! - mutogatta én meg kikerekedett szemekkel bámultam.
- Az igen! Én meg elégedjek meg 1-el..- morogtam.
- Először meg kéne tanulnod kezelni nem?
- Jó,de mikor és kivel? - kérdeztem.
- Holnap velem! Oda megyünk ahol én is meg tanultam lőni! Csak nehogy én is úgy járjak mint az én oktatom..- mosolyodott el.
- Mert vele mi lett?
- Fejbe lőttem de esküszöm csak véletlen volt!!
- Perszee
- Azt mondtad mostantól mindig bízni fogsz bennem!
- Az lehet de,azt nem mondtam,hogy el is hiszem amit mondasz! - nevettem. Nathan meg forgatta a szemét. De,ő is elnevette magát..
Éjszaka megint nem aludtam szinte semmit a mai nap mozgalmas volt  mit ne mondjak..Vajon milyen lesz a holnap? Vagy az utána következő? Vagy milyen lesz már ez az év?? Majd kiderül 1 biztos Nathant nem fogom cserben hagyni!
Reggel borzasztó nagyon lövöldözésekre ébredtem ki rohantam Nathan a földön feküdt a válla csupa vér......