Bocsánat kérő levél

Sziasztok!! Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig nem írtam nektek!! Tudjátok a suli,tanulás és lassan itt a karácsony DE ezzel a levéllel újra megnyitom a blogomat! Remélem,örültök neki és olvasni fogjátok ez után is a blogom!!
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 3255 MEGTEKINTÉS IMÁDLAK TITEKET!
ma jön az új rész szóval le ne maradjatok!



Csók : Eleanor D. (író) :3

1. fejezet 7.rész Bal vagy Jobb?

Reggel Nathan és Tyler ordibálására ébredtem. Elég félelmetes volt!

- Tyler azt akarom, hogy hagyd békén Aliciát!- kiabált Nathan. Ahogy oda osontam a nappalihoz láttam őket, ahogy veszekednek..

- Tehetek én arról, hogy ilyen gyáva vagy és nem mered neki meg mondani, amit érzel? - Nathan elő vette azt, a tipikus gyilkos tekintettet. Meg markolta Tyler pólóját és bele mászott az arcába.

- Na, ide figyelj! Neked semmi közös hozzá, hogy én mit érzek iránta! - még sosem láttam Nathant ilyennek... megrémisztett egy kicsit.. Mintha napról napra jobban félnék Nathan-től..

- Te gyáva vagy! Mindig az voltál és az is maradsz örökre! - Tyler elkezdte provokálni Nathan-t.

- Nem vagyok gyáva! Nem hagyom, hogy felidegesíts! - mondta mormogva Nathan.

- Gyáva vagy Nathan! Mindenki tudja rólad még a kis csaj is! Csak nem mondja el! - gúnyosan nevetni kezdett Tyler, míg nem Nathan be nem húzott neki egyet.

- Menj innen! Takarodj a házamból! - újra meg markolta Tyler pólóját és kivágta az ajtón. Elő bújtam egy fal mögül és rémülten Nathan-re néztem. Ő rám nézett, de mg mindig ugyan az a vérszomjas gyilkos tekintettel, mint Tyler-re. nem szólt semmit.. Csak a szobájába sietett. Még csak utána sem tudtam menni, mert,magára zárta az ajtót. Tudtam, hogy ez lesz!! Nathan nem a munkára koncentrál, hanem rám! Lehet meg kellene szegnem az "esküm" és elmenni Nathan-től. Rengeteg társat találhatna, például Tyler vagy mit tudom én! Nem szívesen hagynám itt az biztos, de így még veszélyesebb!

Pár óra múlva kijött a szobájából. Én a falnak támasztva a hátam ott ültem az ajtó mellett.

- Nathan! - feltápászkodtam és elé álltam.

- Mi van? - kérdezte gorombán.

- Nagy jó ezt be tudom annak, hogy rossz a kedved! -  nagyot korgott a hasa még jó hisz,3 órán át oda bent volt. - Hoppá! Azt hiszem éhes vagy! - mosolyodtam el.

- Igen... Egy picit! - azért egy fél mosolyt erőltettet az arcára. Ki mentünk a konyhába és megkajáltunk. Én közben sokat gondolkodtam.. Nathan és az én kapcsolatom egyre inkább elmélyül! Ami rossz nagyon rossz mert, se ő se én nem tudunk koncentrálni arra, ami fontos a munkára! Elgondolkodtam, lehet tényleg el kéne mennem! Vagy inkább maradjak? Ha maradok, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy megölnek.. Mindkettőnket de, ha elmegyek, akkor lényegesen kisebb ennek az esélye. De, akkor meg azért nem tudna vagy tudnánk koncentrálni, mert túlságosan hiányozna a másiknak. itt nincs aranyközépút vagy balra, vagy jobbra haladhatunk... és én nem tudom, melyiket válasszam! A rohadt életbe már! Utálom, az érzelmeket mindent úgy megnehezítenek! Minek vannak nem? Csak miden bonyolultabb és nehezebb lesz!!

Rengeteget gondolkoztam! Jobbra menjek? Vagy inkább balra?

* Órák múlva*

Azt hiszem el döntöttem! Jobbra megyek és elmegyek innen! Éppen a sport táskámba pakoltam a könnyeimmel küszködve. Mikor hívatlanul Nathan berontott hozzám! 

- Hát te meg mit művelsz? - kérdezte a táskát nézve.

- S... Semmit! - mondom remegő hangon..

- Alicia... te itt akarsz hagyni?? - megcsuklott a hangja. Borzasztó volt ezt hallani. 

- Hát, amit azt illeti... Igen! - Nathan arcán látszott,hogy ez olyan volt neki mint egy kegyelem döfés! Leült az ablak alatt lévő puffra.

- De... Miért? - a hangja ismét meg csuklott a szeme könnyel volt teli.

- Mert.. Már nem arra koncentrálsz, amit fontos! Hanem rám! És nem hagyom, hogy meghalj! Ezért inkább elmegyek! - nem mertem a szemébe nézni!

- Ezért inkább sebezhetővé és egyedül hagysz? Logikus! - flegmázott.

- Igen de, áh, hagyjuk is inkább megyek!! - összehúztam a táskát a vállamra vettem és megindultam az ajtó felé. Nathan utánam rohant ki nyitottam az ajtót zuhogott az eső egy pillanatra megtorpantam de, meg embereltem magam és ki rohantam. Nathan meg ragadta a felkarom.

- Ne menj el! - kérlelt. Nagyon meg szorította a karom.

- Nathan engedj el! Ez fáj! - nézett rám igaz esett az eső de,láttam a szeméből le hulló könnyeket. - Nathan utoljára mondom! Engedj el! - elővettem a pisztolyom de,Nathan egyre jobban szorított. Nem akartam ezt!! De ő akarta! 

Meglőttem! De, csak a lábfejét. Összeroskadt és elengedte a karom Én rohanni kezdtem. Mikor már kellő távolságra voltam mindentől, akkor meg álltam egy falnak dőltem és a szememből egyetlen könnycsepp lehullott. Megtettem.. Meg szegtem az esküm.. Borzasztó érzés volt! Elárultam azt az embert, akit eddig legjobban szerettem eddig! De, nem baj az ő érdekében tettem! Én meghalhatok de, ő nem! 

*Nathan szemszöge*

Rohadtul fájt a lábam. Felhívtam Tylert ő szinte azonnal ott termett nálam. Lekezelt és órákon át ott ültem néma csöndben a fejemben cikáztak a gondolatok. 

- Miért? - kérdezte Tyler.

- Mi? - Tyler szava megtörte a fejemben lévő gondolatokat.

- Miért ment el Alicia? 

- Nem tudom! Valami olyasmiről beszélt,hogy nem arra koncentrálok, amire kéne meg,hogy nem hagyja,hogy megöljenek! Nem tudom olyan zavaros számomra az egész! - mindkét kezem az arcomra tettem az a combjaimra támaszkodtam. Kegyetlen volt ez jobban fájt, mint hogy a lábamba lőtt. 

Reggel minden olyan üres volt... csendes,komoly,színtelen... és komor....valaki kopogtatott és kinyitottam az ajtót...

1 fejezet. 6.rész Borzalmas születésnap

Reggel Nathan ébresztett felettébb idegen! Azt, hittem megint az apja idióta gyilkosai vannak itt.... ÚJRA! De, nem!

- Alicia!! Keljél már fel! - mondta Nathan.

- Mi van? Én még aludni akarok! - a takarót  fejemre húztam. De,Nathan lerántotta rólam.

- Ne szórakozz, kelj fel! - megfogta a kezem és úgy rángatott ki a nappaliba! Reggel volt nagyon még nem láttam semmit! De, azt a felíratott még így is el tudtam olvasni!

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - kiabált Nathan. Honnan tudja, hogy ma van a szülinapom? És kitől?

- Köszönöm szépen! - öleltem meg. - De, kitől és honnan tudod, hogy ma van a szülinapom?? - kérdeztem.

- Magamtól! És, csak le kellett, hogy nyomozzalak! - mosolygott. felvontam a szemöldököm. Már megfogta a kést bele akart vágni a tortába, de én megállítottam.

- Várj előbb had öltözzek már fel! - bólintott. Igazából, nem azért nem akartam, hogy felvágja, míg fel nem öltözöm, hanem előjöttek a régi emlékek! Mikor végig cirógatott a késsel. Az arcomon még mindig meglátszik! Kissé elérzékenyültem. Már rég fel voltam öltözve, de még mindig a fürdőszobában kuksoltam. Gondolkoztam. Majd a gondolataimat a kopogás törte meg.

- Alicia.. jól vagy? - kérdezte Nathan mormogó hangján.

- Persze! Csak.. mindjárt megyek! - Nathan gondolom hallotta a hangomon,hogy valami nincs rendben. Ezért be jött! é ott ültem a kád szélén a könnyeim potyogtak fenézek Nathan-re,majd le ismét a csempékre. Nathan leült mellém és átkarolt.

- Mi a baj? - kérdezte. Nem szóltam semmit nem is tudtam volna mit! Csak az arcomra tettem a kezem. Nathan maga felé fordított a kezemet le vette az arcomról és nagyot nyelt.

- Sajnálom! - mondta. Megtöröltem a szememet.

- Semmi baj! Nem a te hibád! - a torkomból alig jött ki hang sőt szinte semmi hang nem jött ki! Nathan egy óriásit sóhajtott és megölelt. Szorosan magához! Azt hittem sosem fog elengedni,nem is lett volna olyan nagy baj.. Én a szememet összeszorítva öleltem meg! Fojtogatott a sírás. Elengedett és a szemembe nézett.

- Jobban vagy? - kérdezte.

- Igen! Na, együk,meg azt a torát! - vigyorogtam. Ki mentünk a nappaliba, felvágtuk végre a tortát és enni kezdtünk.Ettem,ettem mikor valamire rá haraptam.. Valami láncra. Ki vettem a számból egy nyaklánc volt. Nathan idegesen kikerekedett szemekkel nézett rám.

- ez meg mi a. - kérdeztem miközben kihúztam a számból a nyakláncot.

- mm. Boldog szülinapot! Megint! - mondta Nathan, akkorát bele harapott abba a tortába nagyobb volt, mint a szája.

- Köszi! - szúrós szemmel néztem rá. szép nyaklánc volt kissé csokis és nyálas... De szép nyaklánc volt. megtakarítottam a nyakláncot és felraktam a nyakamban. Gyönyörű volt! Éppen a tükör előtt álltam, mikor Nathan mögé jön a hajamat el sepri a nyakamból és csodálni kezdte a nyakláncot.

- tetszik? - kérdezte mormogó hangon.

- Igen! Köszönöm szépen! - izzott a levegő, néztünk egymás szemébe kék szemei elvarázsoltak! Majdnem megtörtént az amint a múltkor. De én ellöktem magamtól.

- Nathan! Ezt...Ezt ne! Kérlek! - mondtam remegő hangon.

- Igazad van! Csak, barátok lehetünk! Ha megtudnák, hogy ennyire fontos vagy nekem... akkor megölnének!!így,is megakarnak mindkettőnket! Ne súlyosbítsuk ezt tovább! - mondta. Tudtam,hogy igaza van! Én is ezen az elven működöm... de nehéz,ez olyan, mint egy rossz mexikói szappanopera! Heves kopogtatásra lettünk figyelmesek.. Oda mentünk az ajtóhoz Nathan nyitotta ki. Valami srác állt ott szőke haja volt. kék szeme..

- Tyler? - kérdezte meglepődve Nathan! Na, még 1 "jó" ismerős..

- Nathan!! Oh, de jó, hogy látlak!! - mondta. Én meg az egészből semmit nem értettem. Ő ki? Miért jött? És miért pont Nathan-ez??

- Gyere be!! - hívta be Nathan. Bejött ki volt fulladva, mint aki idáig futott. Hoztam neki egy pohár vizet miután ivott mind a 3-an leültünk a kanapéra.

- Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért jöttem... - mondta a vizet kortyolva Tyler,

- Ez eltaláltad! - mondta Nathan. Rám nézett majd Tyler-re.

- Hát, persze apád küldött! azért,hogy öljelek meg vagy a kis csajt! De,én nemet mondtam..rám küldte az embereit..és így kerültem ide! Azt akarom,hogy gyere velem! - mesélt Tyler. Nathan-nel össze néztünk.köpni nyelni nem tudtam! Nem akarom,hogy elmenjen! 2 okból. 1. mert a társam! 2. mert nélküle tuti megölnének azonnal,hogy ki teszem a lábam a házból.

- Nézd Tyler nagyon hízelgő,hogy rám gondoltál, mint társ...de,nem hagyhatom itt Aliciát! Szüksége van rám és nekem is rá! - rám nézett el mosolyodott majd én is.

- Értem haver! - barátságosan hátba veregette.- Nem hagyhatod itt a csajodat! - vigyorgott. A szemem majd ki ugrott a helyéről,de Nathan-nek is.

- Mi? Nem,nem....nem,nem! - tagadott Nathan szinte már majdnem megsértődtem.

- Még egy nem és el is hiszem! - mondta Tyler.

- Nem! - tettem hozzá. Nathan furcsán nézett rám! Tyler szintén,de ő máshogy furcsán nem tudom meg magyarázni. 

- Azt értem, hogy miért jöttél és,hogy miért pont ide... de,szabad tudnom,hogy te ki vagy?? - kérdeztem kissé gúnyosan.

 - Bocsánat, neked még be sem mutatkoztam. Tyler Henderson vagyok! Nathan unokatestvére! - megfogta a kezem és megcsókolta. Nem tudtam ezt mire vélni.. eddig még senki nem csókolt nekem kezet.. furcsa volt,de egyben hízelgő is! 

- Én Alicia Evans vagyok! - Nathan úgy nézett rá Tyler-re, mint aki mindjárt lepuffantja a pisztolyával. Csak nem féltékeny lett? Áh, nem hiszem... Nathan ennél sokkal érettebb.

Este Tyler sztorizgatni kezdett arról mikor ő és Nathan még gyerekek voltak.

- Emlékszel egyszer volt egy csaj, akiért meg voltál halva! Én, meg csak oda mentem,hozzá és beszélgetni kezdtem vele? Ő meg 2 nap múlva már,a barátnőm volt? - kérdezte röhögve Nathant Tyler.

- Igen emlékszem! - mondta Nathan kényszer mosollyal az arcán. 

- Ez nem volt szép!! - mindketten úgy néztek rám, mint egy hülyére.

- Mert? - kérdezte meglepődve Tyler.

- Mert nem volt az!! Egyszer én is jártam így, csak akkor a "legjobb barátnőm" csinálta ezt velem... és nagyon rossz érzés volt.. Azóta hozzá se szóltam.. Sőt.. szerintem még meg is pofoztam miatta.. - Nathan elmosolyodott, ahogy Tyler is.

- Nem elég, hogy úgy bánik a fegyverrel, mint egy vérbeli gyilkos, ráadásul még verekszik is! Ez szép! - kacsintott rám Tyler. Nathan már megint úgy nézett rá mintha meg akarná gyilkolni! 

- Jaj emlékszel, amikor apád elküldött engem meg téged egy vadászatra? - bökte oldalba Tyler a mellette ülő Nathan-t.

- igen! Persze, hogy emlékszem! - mondta Nathan mosolyogva.

- Mi történt akkor?? - kérdeztem érdeklődve.

- Hát bizonyítanunk kellett, hogy tényleg férfiak vagyunk e ugye érted? - kérdezte Nathan bólintottam megvárta a reakcióm s folytatta. - Ezért elküldött minket vadászni 2 napig ott kóboroltunk az erdőben.. Az egyik éjszakán zajt hallottunk... egy vaddisznó volt.. Tyler a fához szorította, de én lelőttem! Tyler pisztolyával.. akkor lőttem először! Mindössze 16 voltam! Az volt életem egyik legjobb napja! Apám akkor dicsért meg elsőnek... de utoljára is! - ahogy Nathan mesélte nagyon bele élte magát a történetbe.

- Az igen! És, te képes voltál, elvenni a csaját?! - kérdeztem Tylert. Ő egy vállvonással válaszolt. Nathan egy fél mosollyal. 

Éppen a lefekvéshez készülődtem mikor Tyler beront a szobámba..

- Tyler? Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle. A hajam a szemembe lógott ezért ki simítottam onnan. Tyler felszívta magát és egyre közelebb és közelebb jött. Megrémültem egy kicsit.. megcsókolt erőszakosan borzasztó volt. Én ellöktem magamtól és megpofoztam. - Hagyjál békén! - kiabáltam rá.

Mintha ez még jobban ösztönözte volna! Az ágyamhoz vágott. Rám akarta vetni magát, de én ordibálni kezdtem.

- NEE ÚRISTEN!!! NATHAAAN!!!!! - torkom szakad tából ordibáltam. Hála istennek Nathan meghallotta berontott a szobába. Rám nézett majd Tyler-re. Se szó se beszéd Nathan neki esett Tyler-nek. Ütötte ahol csak érte. Félelmetes volt. Tyler a pisztolyért nyúlt, ami a földön hevert. Én elrúgtam előle. Felvettem és ráfogtam a fegyvert. Felállt a földről és feltett kezekkel állt előttem. Olyan nagy volt a csábítás, hogy lelőjem, olyan közel volt! De, az volt a szerencséje, hogy ott volt Nathan. megfogta a kezem, amivel a pisztoly tartottam.

- Alicia! Nem éri meg! Érted? Még viszonylag kora este van! Ha most lelövöd,a szomszédok hívják a rendőröket... és börtönbe kerülsz.. ezt akarod? - Nathan hangja a szívemig hatolt a torkomban egy csomó keletkezett a szemem csupa könny volt nem láttam semmit tőlük. Nem szóltam semmit csak álltam.. kezemben a fegyverrel.. De,Nathan-nek igaza volt! Ezért lassan elkezdtem leereszteni a kezem. Tyler mély lélegzettet vett. Nem hiába, ha nem lett volna, ott Nathan a vére már a padló folyna.

- jól van! - mormogta Nathan és meg ölelt. Szép kis szülinap.. először kisírom, a szemem egy emlék miatt aztán jön ez a fazon aztán még meg is akar erőszakolni..! Az, nap este Nathan nem hagyta,hogy egyedül legyek ezért bent aludt a szobámban.

Egész éjszaka nem aludtam. Mindig az járt a fejemben, amit Tyler akart velem csinálni. Újra és újra lejátszottam a fejemben! Rá jöttem, hogy sok ilyen vagy még durvább eset is meg fog történni velem! Ezért tényleg meg kell tanulnom a fegyverrel bánni és önvédelmet tanulnom. Az este nagy volt bennem a lelkesedés ezért felvettem a mamuszom és ki mentem a hátsó kertbe. Szerencsére a szomszédokat nem érdekli, hogy mi folyik az utcákon ilyenkor, jól tudják,hogy sokk itt a gettós és a furábbnál furább emberek. Egy dobozra letettem 3 egymástól 20 cm-re levő sörös üveget. Elő vettem a pisztolyom és e céloztam őket. Az elején még nem sikerült de, ahogy telt az idő egyre jobban ment. Úgy éreztem sikerült megtanulnom a pisztolykezelésről mindent. Már csak az önvédelem hiányzott. Ahhoz nem értettem annyira ezért kellett egy kis segítség. Csak nem tudtam, hogy kitől kérjek. Addig, amíg eszembe jutott volna valaki tovább gyakoroltam a célzást. Pár lövés közti szünetközben meghallottam,hogy becsukódik az ajtó. Féltem, hogy megint Tyler az! Ezért rá fogtam a fegyvert arra aki kijött.

- Le ne lőj már! - egy ismerős hang ez Nathan volt.

- Bocsi! Elő vigyázatosság!! - becéloztam egy üveget és lőttem bele 2 golyót.

- Szép! Amúgy, mit keresel ide kint hajnali 3-kor?? - kérdezte Nathan álmos hangon.

- Szerinted?? - kérdeztem vissza gúnyosan.

- Tyler miatt? Ezért lövöldözöl sörös üvegekre? - Nathan hangján érezni lehetett azt a fajta gúnyt amit én egyáltalán nem tűrök el senkinél!!

- Áh, nem!! Azért lövöm le az üvegeket, mert, ilyen kedvem van!! Nem is azért, mert meg akartak erőszakolni, áh, dehogy is! - ennyire gúnyosan és flegmán még senkivel nem beszéltem. Még Nathan is meglepődött azon, ahogy beszéltem vele. A pisztoly kivette a kezemből és eldobta a kert másik végébe. 

- Megértem, hogy ez neked milyen nagy lelki tragédia! De, ne azon vezesd le a dühöd, aki szeret! Próbálj megnyugodni, menj, be a házba aludj! A Tyler ügyet meg majd én intézem el! Te képes lennél megölni! A szemed mikor a pisztolyt rá fogtad! Olyan hideg és érzelemmentes volt hiába könnyeztél!- elkezdett zuhogni az eső. - Na, gyorsan szaladj be!! - mondta Nathan.. jól esett az, amit mondott pont erre volt szükségem! egy barátra, aki meghallgat.. de,nem értem, hogy rendezi le a Tyler ügyet? Olyan fáradt voltam be feküdtem az ágyamba és azonnal elaludtam! 

Reggel Nathan és Tyler kiabálására ébredtem 8 óra volt Nathan ilyenkor még javában aludni szokott... azt hiszem most rendezi le a Tyler ügyet........!

1. fejezet. 5 rész Munka vs. Vágy

Ott maradtam Aliciával! Féltem,hogy valami baromságot csinál!! Egész éjszaka jó ha aludtam 2 órát! Végig a csókon járt az eszem! Bár ne tettem volna! Főleg úgy,hogy nem is volt józan...még az a szerencse,hogy nem fog emlékezni semmire annyit ivott! Reggel még is úgy tűnt mint aki,tisztán emlékszik mindenre..
Reggel én éppen a kávét csináltam mikor szó szerint be esik az ajtón Alicia.
- wow! Ilyen be lépőt sem láttam még másnapos embertől! - teljesen jó hangerőn mondtam ő még is le csitított.
- Ne kiabálj!! - mondta mormogva.
- Oké! - elővettem a kis bögrémet és elkezdtem bele tölteni a kávét. Mikor Alicia el kezdte nyalogatni a száját és fintorogni..
- Miért van cigi íze a számnak?? Rá gyújtottam az este? - kérdezte még mindig a száját nyalogatva.
- Nem! Nem is hagytam volna! - mondtam nyugodtan közben belül meg már ordítottam. - De várjunk csak,honnan tudod milyen íze van a ciginek??
- Ömmm...hát az úgy volt,hooogy...- nevetett.- Egyszer mikor ideges voltam a szüleimre rá gyújtottam egypárszor..de mióta eljöttem azóta nem nyúltam cigihez!
- hát jó...! - mondtam és bele kortyoltam a kávéba.
- Ahj mert te még sosem cigiztél! Ott virít a zsebedben a doboz! - mutatott rá a gatyám zsebére és igaza volt..16 éves korom óta cigizek! Megnyugtat ha ideges vagyok. - Várjunk csak!! Te cigizel..és cigi íze van a számnak.....te megcsókoltál???!!!! - fel állt a székről és kissé idegesen nézett rám. "Bassza meg!! Most mit mondjak?!" gondoltam magamban.
- Mi? Nem,dehogy is! Tudod,hogy nem lehet!! - próbáltam leplezni az idegességem.
- Igaz...tényleg nem lehet..de várj miért is nem? - kérdezett.
- Mert társak vagyunk! A munka előrébb való mint az érzelem ezt elég jól belém vésték! - felhúztam a pulcsim ujját és ott volt egy nagyon nagy és mély vágás! Azt azért kaptam mert a munka elé helyeztem az érzelmeket...és ezért veszítettünk több milliót..
- Te jó ég!! Ez rosszabb mint amit te csináltál nekem! Sajnálom..- sajnálkozott Alicia.
- Nem kell! Ezt már nagyon régen kaptam! Néha el is felejtettem,hogy van! - le húztam a pulcsim ujját. Alicia megölelt. Nem tudom mi van velem! Nem szerethetek bele! Nem és nem!! Ez nem történhet meg!

*Alicia szemszöge*

Tudtam,hogy Nathan valamit nem mondd el nekem! Látszott rajta! Annyira emlékszem,hogy ittam..elég sokat,de hogy az után mi történt arról fogalmam sincs..ezért délután megint el kezdtem faggatni. 

Éppen TV-t néztünk.

- Nathan..? - kérdeztem remegő hangon.

- Igen? - válaszolt.

- Mi történt az este? Olyan furcsa vagy! Tudom,valamit nem mondasz el nekem! - rám nézett szinte megakart ölni a tekintettével. Alig mertem meg szólalni.

- Semmi nem történt? Érted?? Semmi!! - na ilyenkor biztos volt benne,hogy történt valami! 

- Nathan!!! Nem érted? Miattad mindent ott hagytam és fogadalmat tettem,hogy soha nem foglak elhagyni!!! És te,annyira nem vagy képes,hogy eláruld,hogy mi történt tegnap este???!!! - kiabáltam. Veszekedni kezdtünk.

- Igen! Én nem kértem,hogy hagyjál ott mindent! Én azt kértem,hogy fontold meg az ajánlatom! A te bajod,hogy elfogadtad!!!

- Hát ezt nem hiszem el!!! Képes vagy hazudni nekem?? És te akartad,hogy a társad legyek!!! Nem én kértem!! Áruld már el!!! Mi történt tegnap este??? - Nathan egy pillanatra nem vett levegőt már komolyan kezdtem tőle félni.

- Tényleg tudni akarod???

- Igen!!!! 

- Meg csókoltalak!!! - ledöbbentett a hír..még ő mondta,hogy nem lehet mélyebb a kapcsolatunk mint barátság de,ezt én is régóta érzem,hogy itt valami nincs rendben...

- Komolyan........? És..hogy történt?? - kérdeztem.

- Hát! - vakarta meg a fejét Nathan. - Teljesen részeg voltál! Be akartalak vinni a szobádba h aludjál! De mindig el rántottad a kezed aztán azt mondtad,hogy szeretsz...én is azt mondtam de,csak azért hogy minél hamarabb le feküdj már aludni! Erre egyre közelebb jöttél és.....-sóhajtott.- Én ezt aljas módon kihasználtam! Sajnálom meg értem,ha ezek után el akarsz menni! - a hangja el csuklott a szeme könnyes volt látszott,hogy meg bánta a tettét. Le nézett a földre 1 könnycseppet láttam le gördülni az arcán.

- Sajnálom!! Remélem meg bocsájtasz! - mondta Nathan. Le ültem mellé megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
- Semmi baj! 1x te is engedhetsz a csábításnak,ha tudnád én ezt hányszor akartam megtenni! - mosolyogtam és nem esett le elsőnek,hogy el szóltam magam.Mikor leesett a számra csaptam.
- Késő cica! El szóltad magad! - nevetett fel Nathan.
- Oh,a rohadt életbe! - káromkodtam. Nathan-ből előtört az a stílus amit minden férfi elő hív mikor meg tudja,hogy tetszik egy lánynak.
- Áh,hogy bejövök neked! Sokan voltak már így velem! - kacsintott.
- Esküszöm,ha még egyszer előveszed ezt a stílust le foglak lőni! - mondtam halál komoly arccal.
- Hoppá! Kellett nekem fegyvert adni a kezedbe! - nevetett.
- Hát igen,de a te bajod! - kacsintottam rá. Este már nyugodtabb hangulatban néztük a tv-t míg nem a híradó jött.."Egy megtalálták a milliomos lányát!" ez alatt a cím szó alatt futott a híradóban lévő cikk. Kikerekedett szemekkel figyeltük a tv-t de inkább én voltam meglepődve. Pont úgy kaptak le minket,úgy látszik,hogy Nathan le akarna lőni...ez tegnap készülhetett mikor megöltük azt a két fazont.
Ki kapcsoltam a tv-t nem akartam tovább hallani.Ez engem nem is viselt meg annyira,de Nathan-t már igen! Őt már így is keresik a zsaruk,de most meg aztán főleg...

*1 óra múlva*

Mind a ketten aludtunk mikor egy kocsi le parkolt a ház előtt...nem csak egy hanem vagy 4 rendőr kocsi. Szirénázni kezdtek. Én előbb ébredtem,fel mint Nathan gyorsan be szaladtam hozzá és el kezdtem ébreszteni.

- Nathan!! Azonnal keljél fel!! Itt vannak a zsaruk. - erre a szóra azonnal ki nyitotta a szemét. Fel állt és ki nézet az ablakon óvatosan.

- Basszus!! - káromkodott.

- Most mit csináljunk? - kérdeztem.

- Egyértelműen menekülnünk kell! De,a kocsit nem vihetjük el mert az elől van..de,a te kocsid még mindig nálam van..! - mondta. Gyorsan ki siettünk a hátsó ki járatnál.Be ültünk a kocsiba de,az nehézkesen akart el indult. Négyszer háromszor is újra kellett neki adni a gyújtást,hogy be induljon. Mikor be indult mindketten bekötöttük magunkat.
- Nah most kapaszkodj!! - mondta Nathan! Én így tettem,de nem tudtam,hogy mit akar ezzel...Míg nem padló gázt adott a kocsinak és keresztül mentünk,vagy négy kerítésen!
- Nathan!!! Te egy idióta vagy!!!! - kiabáltam.
- Van az úgy!! Kapaszkodj! - egy olyan éles kanyart vettbe,azt hittem ki repülök a kocsiból!!
- Szerintem a zsaruk még mindig nálunk tanyáznak! - mondtam.
- Biztosan! Ezek olyanok mint a piócák!! Le nem tudod magadról kaparni őket! - fintorgott Nathan.
- Ennyire utálod a zsarukat? - kérdeztem.
- Igen! Ki nem állhatom őket!! Mindet! - mondta mogorván. Rá néztem Nathan-re,látszott rajta az undor és a megvetés...amit amúgy,meg is értek! Ebben nőtt fel. Sokáig kocsikáztunk..míg nem valami diszkónál állt meg Nathan..
- Ez mi?? Minek jöttünk ide? - kérdeztem..
- Ez egy diszkó édesem! Még nem jártál ilyen helyeken? - kérdezett vissza.
- Úgy nézek ki mint aki egy diszkó királynő,de most őszintén?? - nyafogtam.
- Nekem igen! - kacsintott.
- De várj már!! Én speciel pizsamában vagyok!! - mondtam.
- Igaz! Még jó hogy ez a te kocsid! - a hátsó ülésre mutatott ott volt egy csomó ruhám.Neki meg egy pólója,meg egy farmer gatyája.
- És itt előtetted öltözzek fel?? - kérdeztem a szemöldökömet fel vonva.
- Felőlem! - olyan furcsán mosolygott.
- Szeretnéd mi? Na menjél csak ki! - duzzogva de,ki ment én felöltöztem aztán vissza hívtam a kocsiba.
- Jól nézel ki! - mondta miközben be ült.
- Köszi! - válaszoltam vigyorogva.
- Szép a rózsaszín melltartód is! - nevetett.Kikerekedtek a szemeim és el pirultam.
- Nathan!!! Teee kis...
- Én kis mi??? - már megint az a furcsa vigyor ült az arcára..
- Inkább nem mondom ki! - hisztiztem.
- Nah,most te menj ki! - vigyorgott.
- Mi van?? Én ki nem szállok mit láthatnék meg hm? - mondtam ki öltött nyelvel. Nathan le nézett a kárpitra és nevetni kezdett.
- Jó ez övön aluli volt! Szó szerint! - nevetett tovább. - De egye fene legyen neked gyerek nap! - kacsintott. Át öltözött. É közben inkább el fordultam,nehogy még zavarba jöjjön miattam!
- Kész vagy már?? - kérdeztem.
- Igen! - válaszolt. Ki szálltunk a kocsiból. Nathan be akart menni de,én a bejárat előtt megálltam. - Mi a baj? - kérdezte és vissza sétált hozzám.
- Ez nekem nem fog menni! Sosem voltam nagy buli manus és nem szeretem a tömegeket! - mondtam rémülten.
- Te? Aki meg tanult fegyvert kezelni és le lőtt megannyi embert...te félsz egy bulitól??
- Igen!! Igen vicces de,akkor sem megyek be,oda!! - megfordultam a kocsi felé.
- Ugyan! Kérlek gyere már be! Vaagy most,hogy jobban bele gondolok maradj csak,itt! Hátha jön egy zsaru,vagy apám valamelyik bérgyilkosa! - megfordultam ő már majdnem be ment mikor utána kiabáltam.
- NATHAN! Várj! - oda mentem hozzá és megfogtam a kezét. - Jól van be megyek veled! De ha,elmered engedni a kezem esküszöm lelőlek!! - mondtam komoly arccal.
- Hogy,te mindenért megakarsz ölni! - nevetett. Elmosolyodtam és be mentünk azonnal megcsapta a hangos zene a fülemet, és a pia illat az orromat. "Futáááááás!!" gondoltam magamban,tényleg el is akartam futni,de Nathan vissza rántott.
- Ne rohanj el! - kiabálta Nathan amire szükség is volt,mert a zentől semmit nem hallottam volna,ha nem kiabált. Idegesen bólintottam egyet Nathan a kezemet fogva kezdte el törni az utat. Mindenki úgy megnézett ennyi figyelmet még életemben nem kaptam! Elég idegesítő volt! Minden kanos kifiú rám akart hajtani.Nathannel éppen a bárpultnál ültünk mikor oda jön egy hót részeg kb 16 éves körüli srác és belemászott az aurámba.
- Szia Cicuska! Nem jössz ki? - ahogy beszélt a pia szag fullasztóan csapott meg. És ez a pofátlanság bele mászik az arcomba,csak azért,hogy le feküdjek vele! Szánalmas..
- Nah ide figyelj! 1. ne igyál hanem inkább tanulj 2. ennél jobb szöveg kell,hogy fel szedj! - mondtam.
- De te most velem jössz!! - megszorította a csuklóm majd nem elővettem a pisztolyom de,Nathan még az előtt el zavarta,hogy le puffantottam volna.
- Azt ajánlom,most menj el! - szólt rá mérgesen Nathan.
- Mert kije vagy te neki? - kérdezte a srác.
- Semmi közöd hozzá de,a helyedben inkább elmennék! - a zakóját el söpörve megmutogatta a pisztolyát.A srácnak kikerekedett a szeme és elfutott.
- Köszönöm! Ha rajtam múlt volna már halott lenne! - mondtam mogorván.
- Tudom! Ezért avatkoztam közbe! - mosolygott. Éppen akkor hozták ki a kólámat mikor bele kortyoltam és körülnéztem láttam egy csapat férfit elég durván néztek ki..!
- Nathan! Nézz hátra ne túl feltűnően! - Nathan azt tette amit mondtam...
- Hát ezt nem hiszem el!! - szörnyülködött. - Ezek már megint,apám idióta bérgyilkosai! Nem akarja fel adni az egyszer biztos! - mondta.
- Már egy órája kiszúrtam egy hátsó kijáratott induljunk meg arra fele és a tömegben majd el vegyülünk! Oké? - kérdeztem.
- Rendben! Gyerünk..- elindult a kijárat felé oldalra fordítottam a fejem láttam,hogy jönnek utánunk mivel én vezettem Nathant így gyorsan be rántottam a legnagyobb tömegbe! Ahol,nem vesznek észre minket remélhetőleg! Invitáltam Nathant,hogy kezdjen el táncolni vagy,legalább valami olyasmit össze hozni! El mentek a kijárat felé nem vettek észre minket!
- Nathan!! - szóltam neki és az első kijárat felé mutogattam. Vette a célzást megfogtam a kezem és megint elkezdett utat törni. Amikor ki értünk hatalmas kő esett le a vállamról! Sosem bírtam a tömeget és a buli manus sem voltam sosem! Inkább otthon ültem. Be ültünk a kocsiba. - Apád idióta gyilkosai mikor akarnak már,leszállni rólunk??!! - sipákoltam.
- Sosem! Apám borzasztóan kitartó addig nem nyugszik míg legalább egy egyikünk meg nem hal!! - a végét Nathan el hadarta...nem igazán értettem de,le tudtam szűrni,hogy mit szeretne mondani. Megráztam a fejem,de valahogy Nathan ez jobban megérintette az ő lelkét,amit nem is csodálok,hisz a SAJÁT apja akarja holtan látni! Nem lennék az ő helyében.Láttam,hogy egyre inkább "gyengül" úgy mondd ezért megpusziltam.Kissé elpirult és rám nézett az arcát megsimítva.
- Ne nézz így!! Kérlek!! - takartam el a szemem.
- Mi? - kérdezett értetlenül Nathan.
- Pont e miatt a nézés miatt érzek olyan nagy vágyat,hogy megcsókoljalak!! Szóval kapard ki a szemed!!
- Te hülye vagy! - nevetett Nathan!
- Az meglehet! - mosolyogtam.Mikor vissza mentünk a házhoz már nem voltak ott a zsaruk hála istennek! a házba be se mentek! Éppen a szobámban voltam mikor valahonnan jött egy nagy vihar akkorát dörgött az ég,hogy nem bírtam egyedül lenni a szobámban! Úgy féltem,úgyhogy inkább át mentem Nathan-höz.Mikor be nyitottam hozzá éppen akkor feküdt le az ágyába.
- Hát te meg? - kérdezte vigyorogva. - Csak nem félsz a vihartól? - mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Nagyon vicces vagy! Tudod,mit? Inkább,ki is megyek!! - már nyúltam volna a kilincshez mikor Nathan megszólalt.
- Jól van,tudod,hogy nem azért mondtam!! - nevetett! - Gyere! - hívott,be az ágyába. Meg hagytam az a jó fél métert köztünk! Nem akarok a karjai közt ébredni reggel! Még csak az hiányozna!
Reggel Nathan ébresztett...idegesnek tűnt....

1 díjam! :3

Köszönet Andrea Ranocchia-nak!

Vágjunk is bele.

Szabályok

-Írd ki kitől van

-Írj 11 dolgot magadról

-Válaszolj 11 kérdésre

-Írj 11 kérdést

-Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam

1. kedvenc sorozatom a Gran Hotel

2.Diák vagyok

3. kisvárosban születtem

4. A vezeték nevem miatt Győri édesnek csúfoltak 

5. Imádok írni

6. Directioner vagyok :3

7. Szeretem a dup stepet *-*

8. Őszinte ember vagyok és e miatt többen utálnak

9. Imádom Logan Lermant :3

10. Sok netes barátom/barátnőm van ^^

11. Sosem voltam még külföldön..

11 kérdés

1. Mit reggeliztél ma?

- zabpehely 

2. Hogy telt ma a napod?

- unalmasan kissé :))

3. Hány éves vagy?

- 13 :3

4. Holnapra mit tervezel?

- új részt írok a blogomba! És élvezni a nyarat *-*

5. Hányadikba mész?

- 8.-ba :D

6. Voltál már külföldön?

- Nem :(

7. Kedvenc süteményed/tortád?

- Anyukám túrórúdija *-* annál jobb süti nincs 

8. Mi a véleményed Louis Tomlinsonról?

- Imádom *-* Nagy Directioner vagyok 

9. Mi a zenei stílusod?

- dup stepes :D de mikor mi tetszik meg ez nálam változó!

10. Voltál már Győrben?

- Nem pedig a vezeték nevem Győri hahaaa:D

11. Ha igen, akkor hányszor és hogy tetszett?

- mivel még nem voltam ezért nem tudok véleményt mondani róla! :))

11 kérdés.

-Mikor kezdtél el írni?

- Voltál már külföldön? 

- Ki a legjobb barátod?

- hány cm-er vagy? 

- Mi a kedvenc színed?

- Ismered Logan Lermant? 

- Ha igen melyik filmjét láttad?

- Hány blogod van?

- Van kedvenc blogod?

- Kaptál már díjat valamelyik blogodra?

- Milyen a szemed színe?

- Ha valamit változtathatnál az életeden,mi lenne az?  

A következő 11 blognak küldöm tovább

1.http://psychotic-fanfichu.blogspot.hu/

2.http://mylifethetravelling.blogspot.com 

3. http://peoplevsvampires.blogspot.hu/ 

4. http://murderaszemtanu.blogspot.hu/ 

5.http://diary-of-a-ts.blogspot.hu/

6.http://mindenosszejott.blogspot.hu/

7.http://nemodatartozol-karool.blogspot.hu/

8.http://feketekorom.blogspot.hu/

9.  http://meetingwithhim.blogspot.hu/

10.http://tejcike.blogspot.hu/

11.http://minimano94.blogspot.hu/

1.fejezet 4.rész A legrosszabb lépés..!

Reggel lövésekre ébredtem ki rohantam Nathan a földön hevert a vállából folyt a vér. 2 nagyobb termetű kopasz fickók álltak a ház előtt a földről fel vettem Nathan fegyverét.
- Nah,majd pont a kis csaj fog megölni minket! - röhögött mindkettő. De,én a jobb oldalon álló fazonnak a lábába lőttem. Rám nézett a másik rémülten én meg gúnyosan rá néztem és el mosolyodtam. Fel emelte a földön heverő férfit és el vitte a kocsijukkal. Én is ezt tettem Nathannel csak én be vittem a házba.Miután be vittem le raktam a földre.Hoztam whiskey-t gézt,fogót meg egy olyan ruha anyagot ami felszívja meg a vért. Meg néztem a sebét nem volt benne annyira golyó,hogy ne tudjam ki szedni.
- Nathan...most ki szedem a golyót tudom,fájni fog de muszáj! - a fájdalomtól nem tudott megszólalni,de bólogatott. Megfogtam a golyót és olyan gyorsan kiszedtem,hogy ne fájjon neki annyira. Nathan nagyon üvöltött,de így is szerintem vissza fojtotta a hangját. Rá öntöttem a whiskey-nek egy részét arra már csak felszisszent. Rá tettem a ruha anyagot majd a gézzel jól körbe tekertem...észre se vettem,hogy Nathan közben el ájult. Be vittem a szobájába és ott campeltem mellette legalább fél napig ki volt ütve.Közben én is el fáradtam ezért le feküdtem mellé persze nem azért,de most feküdjek a földön? Inkább nem!! Közben én is be aludtam.....
Mikor fel keltem jóval közelebb voltam hozzá mint ahogy emlékszem...kb 5 cm volt köztünk! Szemben feküdtünk egymással. Én 5 mp-el hamarabb keltem,mint ő...mikor már ő is felébredt riadtan a szemembe nézett és felült.
- Hogy kerültem ide? Arra emlékszem,hogy kivetted a golyót a vállamból aztán a tisztításra is de onnantól kezdve már semmire! - mondta.
- Részben ennyi volt a lényeg! fél napig ki voltál ütve! És én nem akartalak itt hagyni! Hiszen,társak vagyunk! - mosolyogtam. Fell állt majd ki ment a szobából én utána mentem..
- Tudod ők kik voltak? - kérdezte.
- Nem...kik??
- Apám 2 meg bízottja! Ők szokták el végezni a piszkos munkát...meg én csináltam ezt! - mondta.
- Hát ez csodálatos...tudnom kéne még valamit? Pl ki akar meg ölni vagy el rabolni esetleg meg erőszakolni? - magyaráztam csípőre tett kézzel...
- Hááát....mennyi időd van? - szívta a fogát Nathan..
- Ahj Nathan!! - sóhajtottam majd sarkon fordultam.
- Alicia,tudtad,hogy zavaros lesz az életed onnantól kezdve,hogy társak lettünk! - sajnos igaza volt..mint eddig mindenben..

* 3 órával később*

Láttam az ablakból,hogy jött a postás...mondom ki megyek már érte,lehet hogy,számla vagy valami ilyesmi. Kimegyek ki nyitom a postaládát ki veszem a borítékokat hátulról valaki be fogta a számat esélyem sem volt segítséget kérni akár kitől is. Egy kocsiba akartak bele rakni,de hála istennek Nathan észre vett az ablakból. Ki rohant a csávó aki elkapott hirtelen meg állt.
- Add vissza a lányt!! - mondta Nathan.
- Nem! Annak ára van Nathan!! - Ezek ismerik egymást?? Te jó isten...Nathan.
- Igen? És mi?? - kérdezte Nathan...
- Pénz!! 2000 dollár! Kéz pénzben! - 2?? Mit hisz ez,hogy milliomosok vagyunk?? Jó én az voltam! De,csak voltam...Nathan le nézett a földre megnyalta és megnyalta az alsó ajkát.
- Oké rendben! De,előbb had beszéljek a lánnyal! - a fickó el engedte a számat én meg oda sétáltam Nathan-hez. Megölelt.
- Megszerzem a pénz és minimum 1 óra múlva már itthon leszel ha törik ha szakad! - suttogta a fülembe.
- Rendben meg bízom benned! - válaszoltam. elengedett. Oda sétáltam a fickóhoz ő egy bilincset tett rám. És be szálltam a kocsiba...bízom a társamban és abban,hogy megment!

*Nathan szemszöge*

Végig néztem,ahogy elhajt a kocsi benne Aliciával...gyorsan kellett meg szereznem az a 2000 dollárt...gondoltam,hogy vissza megyek pókerezni,de mikorra oda mentem mindennek hűlt helye volt senki nem volt ott csak néhány szék...gyorsan ki kellett találnom valami mást! Nem volt más választásom mint,hogy lopjak! Az egyik LA-i bankban apámnak van egy be épített embere hozzá kellett fordulnom. Mikor meglátott ahogy be megyek a bankba,tudta itt valami készülhet..

- Hello Nathan! Hogy-hogy erre fújt a szél téged? - kérdezte.

- Kéne egy "kis" pénz! - suttogtam. 

- Oké! Gyere velem! - mondta. Utána mentem hátra vezetett zon belül pedig 1 széfbe. Elő vette a kulcsát és ki nyitotta.

- Mennyi kell? 

- 2000!! Sürgősen! - el vett nekem 2000-t és adott egy táskát is.

- Tessék most pedig menj gyorsan! 

- Oké! De,miért pont ebbe a széfbe jöttünk..

- Haver,ennek a fazonnak akié ez a széf milliárdos nem vesz észre 2000 dollárt...- magyarázott.

- Hogy hívják a fazont? - kérdeztem.

- Nem tudom,valami Evans...talán Tom...igen Tom a neve!! - klassz...Alicia apjától veszek el 2000 dollárt...

- Oké! Nah megyek haver majd még talán be nézek! - pacsiztunk aztán én el is mentem.Gyorsan minél hamarabb ki akartam onnan jutni! Be ültem a kocsiba és el hajtottam. A ház előtt ott állt egy kocsi..nem az volt amivel Aliciát elvitték ez egy sport autó volt. Az ajtó előtt egy csaj várt engem...nem is akár ki hanem a volt csajom...Amanda..

- Szia Nathan! - köszönt nyájasan.

- Hello...- mondtam mogorván. Nem véletlenül szakítottam vele nála hisztisebb csajjal még életemben nem találkoztam az apja az én apámmal üzletelt apám mondta,hogy barátkozzak Amandával össze az üzlet érdekében,még csak nem is szerettem egy ilyen hisztis ribancba sosem szeretnék bele.

- Ugyan Nathan,ugye nem felejteted el amin együtt át mentünk? - hozzám akart érni de én nem engedtem neki meg fogtam a csuklóját és erősen szorítottam.

- Semmin nem mentünk át együtt! Érted? 

- Engedj el!! Miért vagy velem ilyen?? Régen nem ilyen voltál...

- Régen minden más volt! 

- ÓÓ,értem van egy másik csaj! Értem...ki az? Ismerem? Szebb mint én? Csinosabb?? - bombázta nekem a kérdéseket.

- Nincs senki! De,ha lenne is semmi közöd nincs hozzá!! És ha már így mondod 100x szebb mint te csinosabb mint te és a legtetejében! Divatosabb mint te! - mind ez felidegesítette,de amit utoljára mondtam nah,ez kiverte a biztosítékot azt a rengeteg póthaját az arcomba dobta. "ribanc" gondoltam magamban..le ültem a kanapéra és el merengtem. "Remélem nem bántják Aliciát! Azt sosem bocsájtanám meg magamnak! 2 okból 1. mert a társam! 2.mert a barátom is!" meg törték a gondolataimat mert egy kocsit láttam le parkolni a ház előtt nem messze. Ki mentem ott állt Alicia és a csávó meg mögötte. Egy picit közelebb jöttek.

- Meg van a pénzem? - kérdezte.

- Meg!! De,előbb a lányt engedd ide hozzám! - le szedte róla a bilincset de nem engedte el.

- Előbb a pénz! 

- Tudod mit? Inkább egyszerre én oda dobom neked a táskát tele pénzzel és te el engeded a lányt? - bólintott oda dobtam a táskát ő el engedte Aliciát. Újra meg ölelt. 

- Mikor azt mondom most guggolj le a lábamhoz és vedd ki a fegyvert a zoknimból és lőj! Látok még egy csávót ő a tied. - suttogtam neki. 

- Oké! - válaszolt.

- Most! - azt tette amit mondtam én is elő kaptam a pisztolyom és mellkason lőttem az előttem álló fickót. - Meg vagy? - kérdeztem Aliciát.

- Meg...hát te? - Bólintottam. Be akarunk menni de, Alicia észre vett egy szőke hajszálat az ajtó előtt. Felvette és morcosan nézett rám.

- Mi az? - kérdeztem.

- Ez itt egy NŐI szőke hajszál...kit hoztál ide? - kérdezte...

- Senkit! Ez egy hosszú történet..majd bent el mondom! - éppen,hogy be tettük a lábunkat már faggatni kezdett.

- Nah szóval kié ez a szőke láthatóan póthajból származó szál? - kérdezte morcosan.

- Hát az úgy volt hogy.....itt volt a volt csajom apám miatt jöttem vele össze vagy is inkább egy üzlet miatt próbált "vissza hódítani" de, én elküldtem a francba! Esküszöm semmi nem történt.

- Tényleg? Le lőhetlek ha,most hazudsz nekem? - kérdezte.

- Le! De,téged ez miért zavar ennyire? - kacsintottam.

- Semmi miatt! Inkább nézzünk TV-t. - gyorsan terelte a szót túúl gyorsan de,mindegy is a lényeg,hogy itthon van. Le ültem mellé és tv-ztünk majd egy idő után beszélgetni kezdtünk. 

- Amúgy,honnan szereztél 2000 dollárt? - kérdezte. Fel gyorsult a szív verésem nem mondhattam meg neki,hogy honnan van! Ezért inkább hazudtam neki...nem vagyok büszke rá főleg,hogy neki hazudtam,de ezt kellett tennem...

- Pókereztem! Ott nyertem! - elmosolyodott.

- Te póker király! - ki ment a konyhába és ki hozta a whiskey-t. meg 2 poharat. töltött mindkettőnknek.

- Ránk! - mondtam.

- Ránk! - jó kis pia volt! Alicia nagyon bírta több pohárral is ivott. A végére már én nem engedtem neki,hogy igyon. tiszta részeg volt. 

- Nathan!!! Úgy úgy szeretlek hallod! - ordibálta.

- Jól van,jól van én is téged de gyere velem!! - be akartam vinni a szobájába de mindig el rántotta a kezét.

- Szeretsz? Komolyan? 

- Igen! - válaszoltam. Alicia olyan furcsán nézett rám igaz részeg volt de,nem azért...egyre közelebb jött már 5 cm választott el minket.Szaporább légzéssel és szív veréssel néztem a szemébe. És megtettem amit nem kellett volna! Mocskosul kihasználtam ezt,a helyzetet.
Megcsókoltam. tudom nem kellett volna és aljas húzás volt...még tőlem is...De,szerencsére másnap reggel nem emlékezett semmire! Nekem meg eszemben sem volt el mondani neki!
De,szerintem sejtett valamit ezért faggatni kezdett................

1 fejezet 3 rész. Életre szóló döntés...

Már 1 hete folyton hívogatott valaki.Fogalmam sem volt ,hogy ki lehet az.Szombaton már meguntam,ezt a fazont és felvettem a telefont.Egy furcsa de ismerős hang szólalt bele.
- Alicia?? - kérdezte az ismerős hang.
- I-igen..és te ki vagy? - kérdeztem.
- Már meg sem ismered a hangom cica? - El gondolkoztam olyan ismerős volt meg a hangsúly ahogy mondta,hogy cica.Ez Nathan!
- Nathan?! Hogy,szerezted meg a számom??
- Az most nem lényeg kéne még 1 szívesség!! - jelentette ki.
- Nathan...eltűnsz egy félhónapra és most hirtelen kéne egy szívesség??
- Igen!! - megdöbbentem de bele mentem.- Nah,akkor gyere el a partra de a strandtól picit messzebb ott leszek majd ott elmagyarázok mindent! Mennem kell!! - és le csapta a telefont.De,az okos nem mondta,hogy mikorra menjek!!De,mindegy oda mentem 2 körül..nehezen engedtek el anyáék de,végül is el engedtek. Oda értem ahova kellett mennem le ültem a homokba kb 10 mp múlva oda áll mellém Nathan.
- Késtél! - mondta mogorván.
- Nem is mondtad,hogy mikorra jöjjek,te idióta!! Na,de mi kéne már megint? - kérdeztem.
- Egy társ! - mondta határozottan.
- Egy társ? - kérdeztem meglepődve.
- Igen! Mert ugye apámékhoz nem mehetek vissza a zsaruk miatt meg azért mert kiszöktetlek!
- És én lennék a legmegfelelőbb maffia társ??
- Persze! Hisz,tudtad hogy,megölhetlek még is bele mertél mászni az arcomba és provokálni és lenne érzéked a fegyverekhez! Csak,gondold meg! Ha meg van a válasz,tudod a számom! - mondta fel állt és elsétált én is így tettem csak a másik irányba.Én mint maffiózó?? Életemben nem volt még fegyver a kezemben azt sem tudom hogy kéne azzal bánni. Nem tudom mi legyen.
Teltek múltak a napok,a hetek,és a hónapok Nathan-nek még mindig nem adtam választ,de még csak egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből mert még a csapból is ez folyt! "Még nem kapták el az el rablót" "A milliárdos lánya nem nyilatkozik". Már kezdett ebből elegem lenni! De,volt egy utolsó dolog ami végleg eldöntötte,hogy mit kell neki válaszolnom!! Egyik nap a városban sétálok fel s alá céltalanul mindenki megnézett tudtam,hogy rólam sugdolóznak,aki meglátott tuti,hogy rólam beszélt. Észre vettem,hogy megint követnek igen,már megint most is egy sikátorba mentem be! De,most csak 1 férfi követett reflexből kirúgtam a kezéből a pisztolyt. Megpofozott én a földre kerültem a fegyver mellettem hevert megfogtam és lőttem! Pont gyomorszájba találtam! Az emberek sikítozni és futni kezdtek én meg sokkos állapotban a fegyverrel a kezemben futni kezdtem gyorsan mielőtt ki hívták volna a rendőrséget! Futás közben csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok. Mikor már kellő képen távol voltam a helyszíntől a falnak dőltem és szaporán vettem a levegőt de,a pisztoly még mindig a kezemben volt. Egy ronggyal le töröltem és el dugtam egy fal résben elé húztam néhány kukás zsákot,hogy semmiféle képen ne találják meg! Elő vettem a telefonom és felhívtam Nathan-t.
- Halló? - szólt bele.
- Nathan...? - kérdeztem sietve.
- Igen! - válaszolt.
- Oké legyen! leszek a társad!! - nem szólt semmit de szinte láttam ahogy el mosolyodott.
- Rendben! Most hol vagy?? - kérdezte.
- Franc tudja! Valami kávézó mellett a neve Cute Cake mit ne mondjak eredeti...
- Oké..! Az tudom,hol van! mindjárt ott leszek Társam! - hangsúlyozta az utolsó szót.
- Hahahaaa! - "nevettem" és kinyomtam a telefont. Egy félóra után ott is volt ahoz képest,hogy pénze sincs elég jó kocsival jött..Beszálltam a kocsiba ő meg csak mosolygott..
- Mi van? Miért mosolyogsz?? - kérdeztem értetlenül.
- Ki gondolta volna...apuci kicsi lánya maffiózó lesz! - nevetett.
- Nem vagyok apuci kicsi lánya!! - mondtam halál komoly arccal.
- Oké Alicia! Menjünk! - Elindította a kocsit szótlanul ültem a fejemben kavarogtak a gondolatok.."Anyáék mit fognak gondolni??Ott hagyok mindent Nathan miatt!!Inkább választom a bujkálást és az üldözéseket mint a családot? Habár,a miénk az már nem család! Meg így megvédem őket! Jó lesz ez így." Nathan megtörte a gondolataimat.
- Amúgy venni kell neked új ruhákat gondolom nem hoztál magaddal ruhát! - nevetett.

 - Hát tényleg nem! De,neked is kell! - rá néztem és el mosolyodtam.
- Miért?? - kérdezte sipákolva.
- Nem feltűnő az utcákon egy kalapos öltönyös fickó áh,dehogy is! - le hajtotta a fejét és sóhajtott egy nagyot.
- Jó ez igaz! - letért egy üzletnél és kiválasztottam neki pár ruhát.
- Próbáld fel! - vágtam hozzá mosolyogva.Morogva de fel próbálta őket. Kifejezetten jól áll neki a púder szín.
Látszott,hogy neki nem igazán jön ez be.
- Úgy nézek ki mint egy idióta! - végig nézett magán és furcsa fejet vágott.
- Nem is! Higgy nekem ez jó lesz meg még azok amiket kiválasztottam amíg te el voltál én is választottam ruhát szóval mehetünk is! - mosolyogtam. Nathan át öltözött és a pénztárhoz mentünk.Nagyon sokat kellett fizetnünk már venni akartam elő a pénztálcám mikor Nathan csak úgy simán le dob 200 dollárt.Én úgy tudtam,hogy nincs pénze! Nem tudom honnan szerezhetett még is és ahogy a pénztálcájába néztem ott meg van jó pár ilyen ahonnan ez jött.Ki mentünk a kocsihoz beszálltunk és faggatni kezdtem!
- Nathan!! Honnan van neked ennyi pénzed?? Loptad csaltad?? - kiabáltam.
- Alicia nyugodj le!! Nem loptam nem is csaltam nyertem! Pókerben! - magyarázkodott.
- Pókerben?  És azt hiszed,hogy ezt el is hiszem...
- Hát muszáj lesz! Mostantól társak vagyunk kénytelenek vagyunk megbízni egymásban!! - sóhajtottam egy nagyot.
- Oké rendben innentől kezdve mindig meg bízom benned! - út közben megint nagy volt a csend..éppen,hogy csak a rádió szólt. Nathan nem igazán figyelt az útra egy rendőr kocsi mellett hajtott el..enyhe szívrohamot kapott.
- Uh a francba!! - morgott.
- Mi a baj?
- Egy rendőr kocsi mellett hajtottam el! Remélem nem ismernek fel! - a vissza pillantó tükröt nézte állandóan.Persze,hogy kiszúrták!!
Nathan rá taposott a gázra én meg kapaszkodtam ahogy csak tudtam az a szerencse,hogy senkit nem ütött el! De,a zsaruk is jöttek igencsak gyorsan!
- Mindjárt utol érnek!! - hátra néztem és szinte már a csomagtartóban voltak! Nathan a vissza pillantóba nézett és valahogy még jobban felgyorsultunk. Nathan valahol be tért egy zsákutcában és le állította a motort.
- Húzódj le! És csak akkor gyere fel ha szólok! - suttogta. Csináltam amit mondott. Ő is le húzódott. A zsaruk hála istennek nem vettek észre. De egy ideig még lapítottunk...
- Oké! El múlt a vész! Felülhetsz! - felültem automatikusan hátra néztem nem volt ott senki.
- Uh ez kemény volt am hol vagyunk?? - kérdeztem.
- Ott ahol lakni fogunk! - mondta Nathan. Egy kicsi ház előtt állt meg nem ezt szoktam meg de,jobb mint a semmi.
- Takaros! - mondtam.
- Igaz nem olyan mint a kastélyotok de,arra nincs lóvé majd később! - kacsintott.
- Ez azz! - nevettem be rendezkedtünk és be kapcsoltam a TV-t. Rólam volt szó a rádióba meg apámról meg persze Nathanről. De,most nem tudják,hogy hol vagyok mit csinálok és,hogy főkép kivel vagyok! Jobb is ez így...Nathan a konyhából ki jövetelt egy pisztolyt adott oda nekem..
- Ez...ezt miért kaptam?? - kérdeztem..
- Önvédelemre! Láttad,hogy bárki megakarhat ölni egy másik maffia tag vagy akár egy közönséges rabló is! Nem eshet baja a társamnak! - mosolyodott el.
- Ömm..rendben neked is van? - kérdeztem.
- Persze! Elővett csak úgy 3-mat is! - mutogatta én meg kikerekedett szemekkel bámultam.
- Az igen! Én meg elégedjek meg 1-el..- morogtam.
- Először meg kéne tanulnod kezelni nem?
- Jó,de mikor és kivel? - kérdeztem.
- Holnap velem! Oda megyünk ahol én is meg tanultam lőni! Csak nehogy én is úgy járjak mint az én oktatom..- mosolyodott el.
- Mert vele mi lett?
- Fejbe lőttem de esküszöm csak véletlen volt!!
- Perszee
- Azt mondtad mostantól mindig bízni fogsz bennem!
- Az lehet de,azt nem mondtam,hogy el is hiszem amit mondasz! - nevettem. Nathan meg forgatta a szemét. De,ő is elnevette magát..
Éjszaka megint nem aludtam szinte semmit a mai nap mozgalmas volt  mit ne mondjak..Vajon milyen lesz a holnap? Vagy az utána következő? Vagy milyen lesz már ez az év?? Majd kiderül 1 biztos Nathant nem fogom cserben hagyni!
Reggel borzasztó nagyon lövöldözésekre ébredtem ki rohantam Nathan a földön feküdt a válla csupa vér......